Repülsz a nyáron? 5 vérfagyasztó történet pilótáktól, amikor ők is igazán megijedtek

Írta: ,

A repülés az egyik legkisebb kockázatot jelentő utazási mód, de ha mégis baj van, akkor általában nagyon nagy baj van. A Reader’s Digesttel pilóták osztottak meg olyan pillanatok történetét, amikor az ő ereikben is megfagyott a vér – még ha szerencsére minden eset jól is végződött.

„Egy kis városnéző repülőgépet vezetek, ami három utast tud felvinni. Az egyik utunk során egyszer csak észrevettem, hogy a motor meghibásodott. 5 perce repültünk, és a jobb tank üres volt.

Mivel felszállás előtt ellenőriztem, arra gyanakodtam, hogy esetleg szivárgás következtében ürülhetett ki, vagy hogy a kijelző hibásodott meg. Mivel úgy gondoltam, jobb félni mint megijedni, az üzemanyag-levegő keveréket inkább az üzemanyag-takarékos irányba állítottam be.

Folyamatosan figyelve a motor hőmérsékletét, elkezdtem átállítani a keveréket, amikor a motor egyszer csak leállt. A gép teljesen elhallgatott, és csak siklott a levegőben. Egy kicsit felhúzva az orrát, hogy megtartsa a propeller szélmalmát, végigvettem a vészhelyzeti ellenőrző listát, és a motor újra életre kelt.

Visszaérve a földre kiderült, hogy a gyújtógyertyák elektromos áramát adó két mágnes egyike volt elromolva.”

„Bostonból Columbusba, Ohio-ba repültem, és óriási zivatarok közepette.

Ilyenkor a légiforgalmi irányítás (ATC) röviden összeállítja a saját repülési útvonalát, hogy a gép elkerülje az intenzív időjárási cellákat.

A repülőgépben orrában van egy időjárási radar, ami vizuális térképet ad a vörös „foltok” elkerülésére.

Az út három órát vett igénybe, és a kapitány és én minden másodpercet azzal töltöttünk, hogy jobbra, balra, fel és le irányítsuk a gépet, hogy elkerüljük a villámokat és a turbulenciát.

Patakokban folyt az izzadság az arcomról, miközben a legjobb ítélőképességemet használtam arra, hogy eldöntsem, melyik irányba repüljek.

Jó munkát végezhettünk, mert a légiutas-kísérő felhívta a pilótafülkét, hogy szóljon, hogy minden utas elaludt!