Repülsz a nyáron? 5 vérfagyasztó történet pilótáktól, amikor ők is igazán megijedtek

Írta: ,

A repülés az egyik legkisebb kockázatot jelentő utazási mód, de ha mégis baj van, akkor általában nagyon nagy baj van. A Reader’s Digesttel pilóták osztottak meg olyan pillanatok történetét, amikor az ő ereikben is megfagyott a vér – még ha szerencsére minden eset jól is végződött.

1/5 „A motor egyszer csak nem működött tovább”

„Egy kis városnéző repülőgépet vezetek, ami három utast tud felvinni. Az egyik utunk során egyszer csak észrevettem, hogy a motor meghibásodott. 5 perce repültünk, és a jobb tank üres volt.

Mivel felszállás előtt ellenőriztem, arra gyanakodtam, hogy esetleg szivárgás következtében ürülhetett ki, vagy hogy a kijelző hibásodott meg. Mivel úgy gondoltam, jobb félni mint megijedni, az üzemanyag-levegő keveréket inkább az üzemanyag-takarékos irányba állítottam be.

Folyamatosan figyelve a motor hőmérsékletét, elkezdtem átállítani a keveréket, amikor a motor egyszer csak leállt. A gép teljesen elhallgatott, és csak siklott a levegőben. Egy kicsit felhúzva az orrát, hogy megtartsa a propeller szélmalmát, végigvettem a vészhelyzeti ellenőrző listát, és a motor újra életre kelt.

Visszaérve a földre kiderült, hogy a gyújtógyertyák elektromos áramát adó két mágnes egyike volt elromolva.”

2/5 Villámok között cikázva

„Bostonból Columbusba, Ohio-ba repültem, és óriási zivatarok közepette.

Ilyenkor a légiforgalmi irányítás (ATC) röviden összeállítja a saját repülési útvonalát, hogy a gép elkerülje az intenzív időjárási cellákat.

A repülőgépben orrában van egy időjárási radar, ami vizuális térképet ad a vörös „foltok” elkerülésére.

Az út három órát vett igénybe, és a kapitány és én minden másodpercet azzal töltöttünk, hogy jobbra, balra, fel és le irányítsuk a gépet, hogy elkerüljük a villámokat és a turbulenciát.

Patakokban folyt az izzadság az arcomról, miközben a legjobb ítélőképességemet használtam arra, hogy eldöntsem, melyik irányba repüljek.

Jó munkát végezhettünk, mert a légiutas-kísérő felhívta a pilótafülkét, hogy szóljon, hogy minden utas elaludt!

3/5 Az őrült első tiszt

Az apám pilóta. Évek óta dolgozik egy olyan első tisztnél, akit az őrült fickónak hívnak a cégnél. A pasi szörnyű volt és gyakran önmagához beszél. Egy napon a fickó egyre bizonytalanabbnak és zaklatottabbnak tűnt az apámmal való repülés közben, és az apám komolyan kezdett attól tartani, hogy a pilóta megpróbálja a földbe csapni a gépet.

Amikor a fickó kipattant belőle, suttogta: "Ma nem... hiszem, boldog gondolatok... nem ma..." Biztos lehet benne, hogy a pilóta már nem rendelkezik engedéllyel.

Amikor a pasi kezdett teljesen bekattanni, elkezdett suttogni hozzá: „Nem ma… gondolj szép dolgokra… nem ma…

Így végül sikerült épségben leszállniuk, és a fickónak ma már nincs repülési engedélye.”

4/5 Keresztpályák

„A földi irányítóközpont megadta nekem a felszállási engedélyt a 35-ös, északra futó pályán a GFK reptéren, ugyanakkor engedélyt adtak egy hasonló gépnek is, ami a 26-os, nyugati pályáról indult.

Ezek a pályák keresztezik egymást… 500 AGL-nél majdnem összecsapódtunk, a két gép olyan közel volt egymáshoz, hogy láttam a másik pilóta arcán az ijedtséget is.”

5/5 Halott a fedélzeten

„Egy holttestet kellett elszállítanom éjszaka egy kisgépen.

A tetem hullazsákban volt, és körülbelül 10 perccel a felszállás után a zacskó mozgolódni kezdett és morgó hangok jöttek belőle.

A férfi teljesen bizonyosan halott volt, de le kellett szíjaznom, hogy ne mozogjon annyit… Teljesen nyilvánvaló, hogy csak a gázok mozogtak és távoztak a testében a nyomáskülönbség hatására, de máig kiver a víz attól az úttól, ha rágondolok.”