Pszichológus helyett? Erre használjuk a közösségi oldalakat

Írta: ,

Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás? A Facebook rontott az emberi kapcsolatokon, vagy csak hiányt pótol? Érzések hiányát, a közösség hiányát…

A probléma gyökere

Az elmúlt 20 évben egyre kevesebb kapcsolatunk van embertársainkkal. A kedves idős néni, aki nagymamánkkal is jóban volt, ismerte családunk történetét, már rég meghalt.

A házban minden héten feltűnik egy újabb lakó, akivel idő hiányában nem tudunk „baráti” kapcsolatot kialakítani. A szomszéd néni gyereke és annak családja külföldön él, unokáit ő maga sem ismeri.

A munkahelyen úgy reszket mindenki saját állása miatt, hogy nem bízik senkiben, így jobb, ha senki semmit nem tud a másikról.

A gyereket csak „random” nyári táborba lehet beíratni, mert nincs vagy alig van, minden évben szervezett tábor, meghatározott, összeszokott kis közösséggel.

Az iskolában nincsenek hosszú távon életképes szakkörök, ahová a szegény és gazdag gyerek ugyan olyan jó szájízzel megy.

A kisboltban minden drágább, így nincsenek odaszokott, meghatározott vásárlói, akik nap mint nap összefutnak a bolt előtt, üdvözölve egymást… és sorolhatnánk még.

Családi állapotok változásainak színtere

Azon kívül, hogy mosolygunk a fiatalság posztolásain, hogy épp ki kinek lett rövid időre a párja, mi, felnőttek is teszünk hasonló botor dolgokat a közösségi oldalon.

Elújságoljuk, hogy gyerekünk, unokánk született, tragikus bejelentéseket teszünk elhunyt hozzátartozóinkról, az „örülj és sírj velem” gondolatmenet kapcsán.

Az embernek természetes igénye, hogy nevetni és sírni is társaságban „szeret”, megtapasztalva ezzel a közösséghez tartozás érzését.

Ott szoktunk nagyot tévedni, hogy mindenkitől, akivel megosztjuk a családi dolgainkat, bensőséges érzéseinket, elvárjuk, hogy figyeljen életünk eme fontos részére.

Ez értelemszerűen nincs így. Csalódottak leszünk, sebet ejt rajtunk a dolog, többnyire rosszul kezeljük – akár bevalljuk, akár nem.

Ilyenkor „visszanyal a fagyi”, és csalódottságunk okán feleslegesen indulatosak leszünk. Rossz esetben trollkodni kezdünk, ami nem vet ránk jó fényt.