Nyaralás, takarítónő, fitneszbérlet - Szüleinknek luxus, nekünk már természetes?

Írta: ,

Az első mosógép, az első centrifuga, az első  autó, az első porszívó, az első mikrohullámú sütő... minden családban volt egy első ezekből, sok helyen anyáink generációja használta őket először. Luxusnak számított. Vagyis megrövidítette, leegyszerűsítette vagy egyenesen kivette a kezükből a házimunka jelentős részét. Ma már el sem tudjuk képzelni, mit jelentett kézzel mosni, napokig szárítani a ruhát, kézzel takarítani, porszívó nélkül. Ma már internet nélkül sem lennénk meg és ez nem luxus.

Mit jelentett a luxus egykor és mit jelent ma, nekünk? Olyan gyorsan változott ennek a minőségnek a tartalma, hogy az egymás mellett élő generációk is alig tudják követni. Emiatt fordulnak elő olyan kérdések, mint: Mire jó ez? vagy olyan rosszalló mondatok, hogy: Ebből a pénzből mennyi minden mást lehetne vásárolni...

Az egyik nem érti, miért kell két autó a csládban, amikor a fenntartási költségei magasak és létezik tömegközlekedés, a másik azzal érvel, hogy idő nincs folyton a vonatokhoz igazodni és a család apraja-nagyja szanaszét van, a nap végén így könnyebb összegyűjteni őket. Az egyik számára a mosogatógép felfoghatatlan pazarlás, a másik nem győzi bizonygatni, hogy takarékosabb és időspórló megoldás.

Valószínű, a szüleink generációja is hatalmas előrelépésként élte meg a mosógépvásárlást, nem beszélve az első autó megszerzéséről. Léptek egyet a vagyoni és társadalmi ranglétrán. Ha nem arisztokrata vagy nagypolgári családban nőttünk fel, akkor kevesek számára adatott meg a takarítónői vagy a házvezetőnői segítség és viszonylag ritkán láttunk inast is.

A luxusnak van egy mindenkori – azaz kortól független – ismérve: értékesebbnek érezzük magunkat általa és könnyebbnek tűnik az életünk, ha hozzáférünk.

Ugyanakkor a tartalma nem időtálló – amint azt a fenti példákból is jól láthattuk. Ami ma luxusnak tűnik, ahhoz nagyon hamar hozzászokunk és már mi magunk, a saját életünkben természetesnek, alapnak fogjuk érezni.

A legújabb, legszuperebb, legdrágább telefon maximum fél évig tartja varázsát, aztán kijön a jobb, dizájnosabb változat és a miénk egy lesz csupán a sorból. Valójában a luxushoz a drága kategóriája áll a legközelebb, tehát valami, ami számunkra elérhetetlennek tűnik.

Mai 30-40-es nőként már senki nem gondolja komolyan, hogy takarítőnőt szerződtetni luxus. Életminőségnek hívjuk azt a nyereséget, amit megvásárolunk vele.

Nem leszünk a lakás rabjai, hiszen a lakás van értünk és nem fordítva, és szó sincs róla, hogy lemondanánk az igényes környezetről. Praktikusan gondolkodva tudjuk, hogy a saját szabadidőnket vásároljuk vissza a munkamegosztással. Ha azt a heti 3 órát, amit a takarítónőnek fizetünk, magunkra fordítjuk (sportra, kozmetikára, olvasásra stb.), többet nyerünk vele, mint amennyit veszítünk a kifizetett díjazással. Tehát, nettó nyereséget könyvelhetünk el. Ez nem luxus.

A luxus az, amikor a saját életminőségünkön, életformánkon felül, azaz kategóriában jobbat vásárolunk. Középkategóriás autónk van és veszünk egy Teslát, panelben lakunk és veszünk egy rózsadombi villát. Ezek nagy minőségi ugrások, amelyek új életformát, újfajta gondolkodást, új viselkedési normákat és új tudást is igényelnek.

Luxus az, amikor többet költünk a rendelkezésre álló keretünknél. A hitelkártyák logikája erre épül: imádjuk a luxust, szeretünk megkapni olyasmit is, amit éppen pillanatnyilag nem tudnánk kifizetni, tehát a hitelkártya ezt teszi lehetővé. Amikor vissza kell fizetnünk, fájdalmas ugyan, de újból és újból kimerítjük a keretet, mert megtehetjük. Ha nem lenne, azzal a korláttal kellene gazdálkodni, amit a havi nettó jövedelmünk biztosít. Anyáink idejében ez a rendszer még nem működött, tehát számukra a mosógép, az autó, a lakás a részletfizetés logikájával vált elérhetővé, de hasonló hatása volt: valami olyanhoz jutottak hozzá, amit egy összegben nem is tudtak volna kifizetni.

Miért van szükségünk luxusra?

Mert a lelkünk mélyén mindig többre tartjuk magunkat az aktuális lehetőségeinknél. Nagyon lelombozó a gondolat, hogy csak ennyit vagyunk képesek megtermelni, csak ilyen lakást engedhetünk meg magunknak, csak ilyen autó jutott nekünk.

Azokhoz szeretnénk tartozni, akik a L’Oreal szlogenje szerint élnek: „...mert megérdemlem”.

Persze, ma már kinek-kinek mást-mást jelent a luxus, nagy különbségek vannak. A sikeres vállalkozó számára lassan a családdal töltött idő vagy az autómentes nap jelenthet különleges ajándékot, a többsávosan robotoló háziasszony–anya–feleség–dolgozó nő számára az exkluzív utazás stb. Magunknak kell megtalálnunk a választ, miért mire vágyunk igazából.