Négylábú hősök: a legmeghatóbb kutyatörténetek

Írta: ,

Kevesen vannak, akiket még soha nem ríkatott meg egy drámai hangvételú kutyás film. Sokakban felmerül egy hűséges kutya szenvedéseit a filmvásznon végig nézve, hogy ezek a négylábúak bizony példát mutathatnának jó néhány ember számára. A kutya a legóvatosabb becslések szerint is tízezer éve a homo sapiens legodaadóbb társa (egyes kutatások szerint már százezer éve mellettünk élnek).

Ott voltak velünk a legnagyobb háborúkban, felfedezésekben, s itt vannak velünk ma is. Segítik a világtalanokat, természeti katasztrófák idején túlélők után kutatnak, vagy egyszerűen csak jókedvre derítenek egy hosszú nap után. Különleges természetük, hogy az embert is képesek falkában látni, s hűségesek maradnak akkor is, ha mi azt meg sem érdemeljük. A következőkben néhány olyan kutya sorsát mutatjuk be, akik legendává váltak, ám sok száz és ezer társuk van még, melyeknek sokat köszönhet az ember.

Kóbor kutyából legendás űrhajós

Lajka kutya története sajnos nem tartozik a legvidámabbak közé. Lajkát egy moszkvai utcában fogta be két gyepmester, akik a helyi sintértelepre vitték az állatot. A nőstény keverék kutyus rövid idő alatt vált a világ leghíresebb kutyájává, bár ezért súlyos árat kellett fizetnie. 1957. november 3-ának reggelén még nem is sejthette, mi vár rá. Az orosz-amerikai űrtechnológiai versengés hevében Hruscsov elnök volt az, aki az első orosz műhold sikeres fellövésén felbuzdulva parancsba adta, hogy a szocialista forradalom 40. évfordulója alkalmából még ugyanebben az évben élőlényt is juttassanak fel tudósok az űrbe.

Lajka a több mint fél tonnás Szputnyik-2 műhöld kabinjába zárva lehetett az első kutya, akik körül repülte a Földet. Legalábbis először úgy tűnt. Az akkori sajtóértesülések szerint ugyanis az állat túlélte a fellövést, s ez hatalmas sikernek számított akkoriban. Majd később azt nyilatkozta az orosz felsővezetés, hogy az állat egy héttel később, oxigénhiány miatt hunyt el. Az igazságra 2002-ig kellett várni: Lajka a fellövés után néhány órával gyakorlatilag szénné égett a kabinban. Fájdalmas halála mégsem volt hiábavaló, a testére helyezett elektródák olyan információkat továbbítottak, melyeknek köszönhetően négy évvel később már ember is vállalkozhatott az űrutazásra.

Rendületlen hűség, Hachiko a neved

Hachiko 1923-ban született, s élete végéig rendszeresen bizonyította, hogy a kutyánál hűségesebb állat nincs a világon. A fiatal akita rendszeresen kikísérté gazdáját, Dr. Ueno-t az Odate városában lévő vasútállomásra. Hachiko három éves korában azonban a gazdája szívinfarktust kapott és elhunyt, így soha többé nem térhetett haza. Ám a kutya aznap is, mint mindig, a peronon várta, hogy munka után hazakísérhesse gazdáját. Szemtanúk szerint az állat késő estig várt a vasútállomáson hiába, majd hazaindult.

Másnap reggel ismét útra kelt, hogy az állomáson megtalálja Dr. Ueno-t. Késő estig várakozott, majd hazament. S így ment ez hosszú éveken keresztül. Hachiko sosem adta fel a reményt, hogy egyszer megpillantja gazdáját a vonatról leszállva. Ott volt hóban, fagyban, tűző napsütésben. Hamarosan a környéken élők is megismerték, néhányan etetni kezdték a szomorúságtól egyre gyengébb és soványabb kutyát, mindenkit meghatott rendületlen hűsége. 1934-ben szobrot állíttattak neki. Hachiko egy évvel később, 12 évesen pusztult el.