Mennyit ér az emberélet? Elgondolkodtató tények és idézetek a háborúról

Írta: ,

Mindenki tudja, hogy a háború a legértelmetlenebb dolog a világon. Mégsem teszünk ellene. Úgy is mondhatnám, elfogadott a tény, hogy míg világ a világ, mindig lesznek háborúk.

Miért vannak háborúk?

1/6 Miért vannak háborúk?

Annak az országnak, amelyiknek háborúra van pénze, annak az országnak arra is van pénze, hogy új terület megszerzése nélkül is fellendítse saját országát.

Tehát a háború egy teljesen meddő, népsanyargató, embernyomorító cselekedet.

A háború jogosságát ideológiákkal támasztják alá a politikusok. Ám az egyetlen valós ok a pénz.

Pontosabban az, hogy a pénz – anyagi javak – egy másik réteg kezében összpontosuljanak, mellyel a háború utáni időszakban operálni lehet a nép megelégedésére, akik belefáradtak a háború borzalmaiba, és mindennek, ami építő, nagyon tudnak örülni.

Igaz a mondás: „A háború jót tesz az üzletnek.” A nagyok és ügyeskedők üzletének.

A háború közhelyes fogalmai

2/6 A háború közhelyes fogalmai

Kitelepítés, menekült gyűjtőpont, nincs biztosítva a humanitárius folyosó – olyan szavak, amikre fel sem kapjuk a fejünket. Fogjuk fel, hogy valódi békében élni a legnagyobb dolog.

Egyre gyakrabban, egyre közelebb kerül hozzánk az őrület.

Gyerekkorunk világában katonának lenni jó, hiszen a katona bátor, véd, óv. Az viszont nincs tisztázva egyetlen gyerekkel sem, hogy a katona mások döntése alapján harcol, és parancsra öl.

Ölni pedig szégyen, az ember legbelső, zsigeri etikája szerint, csak épp nem szeretünk róla tudomást venni – mert ölni nem csak szégyen, hanem a lelket lassan felemésztő cselekedet is.

A lélektani határ

3/6 A lélektani határ

A katonatársaknak, ha életben akarnak maradni, feltétel nélkül bízniuk kell egymásban. A közösen átélt rossz, a túlélés, egymásra utaltság hihetetlen erővel kovácsolja össze a katonatársakat.

Amikor egy katonatárs meghal, ösztönösen támad fel az emberben a bosszúvágy, a határtalan düh, a halállal, veszteséggel való sokkoló találkozás, ami az őrülettel egyenértékű. Ez pedig felülírja az addigi normákat – állattá teszi az embert.


Olvastad már? A lelkiismeret és a katonaság


Normális etikai rendszerrel rendelkező ember, ha kényszer miatt kerül olyan helyzetbe, hogy öl, nem valószínű, hogy valaha is képes azt feldolgozni, elfeledni.

Így már nem tud teljes lélekkel visszazökkenni a normális életbe, hiszen látta a más szabályok szerint működő világot.

A háború mondatai – egy dokumentumfilm alapján

4/6 A háború mondatai – egy dokumentumfilm alapján

Görnyedt hátú idős nő, jobb napokat megélt bundában, őszinte, nyugodt szavakkal: „A gyerekeket mentsék inkább, engem már nem kell, engem már nem kell.”

„Kérem, az igazat közvetítsék!”

Zokogó, kimerült fiatalasszony, küllemében nem különbözik az „utca emberétől”: „A bátyámat megölték! A pincébe menekülve ültünk a gyerekekkel!”

Négy-öt év körüli, overálos kisfiú, kocsiban ülve, akár szánkózni is indulhatna szüleivel.

Bizalmatlan, meggondolja azt, hogy mit mond: „Eddig a pincékben kerestetek menedéket?”

Kis idő után kifakad belőle: „Persze, igen, ott bújtunk el az anyukámmal!”

Fiatal, átlagos nő: „… majd megint napokig nem tudtunk kijönni, mert nem engedtek ki minket, ott szaladgáltak fegyverekkel és zászlókkal.”

A kétségbeesés és remény mondatai

5/6 A kétségbeesés és remény mondatai

A szavakon érződik az elfásult kétségbeesés. Nagymamakorú, ötvenes, kedves arcú nő, könnyeivel küszködve: „Adják át XY (politikus) úrnak: Tárgyaljon asztalnál ülve! Kérem!”

A kétségbeesett szitkok a politikusok felé: „Bár halnál meg, legyél átkozott, a gyerekeid is a hetedik generációig legyenek átkozottak! Ülj le már végre tárgyalni, elég gyilkolni a gyerekeinket és időseinket!”

„Az egész életét úgy élje le, ahogy most azt nekünk kell miatta!”

És végül az üzenetek a kamerába: „Kérem, mondja meg a férjemnek, hogy élünk, a lánya és a felsége is, kérem, mondja meg neki, mert beleőrül ebbe.”

„Kisfiam, minden rendben van velem!”

Elgondolkodtató közhelyek a háborúról

6/6 Elgondolkodtató közhelyek a háborúról

„Mindmáig nem sikerült bebizonyítani, hogy értelmes dolog lenne.”

„Nem az derül ki, hogy kinek van igaza, csak az, hogy ki képes nagyobb pusztításra.”

„A háború félelem – bátorságnak álcázva.”

„A háborúban nincsenek ateisták.”

„Majd 5000 éve gyilkoljuk egymást, ez az egyetlen dolog, amiben az emberek mindig is jók voltak.”

Szállóigévé vált a háborúval kapcsolatban a cinikus mondás: 10 év, 2 háború, 150 ezer halott, 1. 138 billió dollár – gratulálunk, sikerült megölnötök egy kecskepásztort (Bin Ladent).

Ne váljon életünk részéve, a világ részévé a tény, hogy háborúk mindig voltak és lesznek. Ha ezt hisszük, nem állunk ki az ember természetes joga, a béke mellett, egy idő után természetes jogunk a háború lesz, nem a béke… mert nem lesz más választásunk.