Más vagyok, és szép! – Másság a kifutókon

A szépség- és divatszakma mindig híres volt arról, hogy szerette feszegetni a határokat, hogy mindig valami újat, meglepőt, gondolatokat ébresztőt akart felvonultatni a kifutón. Talán éppen ezen felbuzdulva kezdenek egyre többen olyan modellek felé fordulni, akik valamiben különböznek az eddig megszokottól. Akik például siketek, mozgássérültek, esetleg túlsúlyosak.

Régen zebrának csúfolták Chantelle Brown Youngot, a pigmentációs zavarral élő fotómodellt, aki ma már az egyik legnépszerűbb a szakmájában. A 44-es méretű bikinimodell, Ashley Graham valóságos szexszimbólummá nőtte ki magát, a sérült amerikai veteránokról készült naptárfotók pedig tavaly nyáron elárasztották az internetet. A divatvilág nem zárkózik el a szokatlan, különleges, esetleg valamilyen betegségben, fogyatékosságban szenvedő modellek alkalmazásától. Legalábbis külföldön. De mi a helyzet itthon, Magyarországon?

Nekem is sikerülhet

A siket szépségkirálynő, Kínál Tímea (Miss Deaf Europe 2013) életében szinte csakis jó dolgok történtek, mióta megnyerte a versenyt, győzelmével pedig inspirálni szeretné a sorstársait. „Szeretném megmutatni, hogy nincs különbség halló és hallássérült modell között. Példaként itt vagyok én! Nagyon-nagyon jó érzés a csúcson lenni, csak bátorítani tudom a siket nőket!” – mondja lelkesen Tímea, aki alig várja, hogy néhány év múlva a gyerekeinek mutathassa meg a versenyen készült képeket.

Kép forrása: Kínál Tímea Facebook oldala

A móri születésű, 21 éves lány egyébként ugyanúgy éli a hétköznapjait, mint bármelyik másik fiatal, iskola után röplabdaedzésre és konditerembe megy, hétvégenként pedig kifutós szerepléseken, fotózásokon vesz részt. „Nagy álmom, hogy egyszer egy sminkmárka reklámarca lehessek, és szeretnék minél nagyobb sikereket elérni a modellszakmában”– mesél terveiről.

Timi féléves korában, egy félrekezelt fülgyulladás következtében veszítette el a hallását. Amikor rákérdezek, hogy érte-e valaha is negatív kritika, bántották-e azért, mert más, mint a többiek, alig észrevehetően megvonja a vállát. „Nehezen fogadják el, hogy egy siket is elérheti a céljait és álmait, de ezzel nem foglalkozom. Szerencsére a családomra és a barátaimra mindig számíthatok, nekem ők a legfontosabbak” – mondja mosolyogva.

Úgy tűnik, a divat- és szépségipar nálunk is felfigyelt a valamilyen hiánnyal, mássággal élő modellekre, ám Szabó Sára pszichológus szerint a magyarok többsége még mindig nem tud mit kezdeni a fogyatékkal élőkkel. „A hétköznapi élet számos pontja nem akadálymentesített, a hivatalok többsége nem alkalmaz jeltolmácsot – mondja. – Ennek az a következménye, hogy a mai napig keveset találkozunk fogyatékkal élőkkel. Emiatt pedig a mindennapi életünkben úgy érezzük, nem természetes, hogy együtt élünk velük. A kifutó ráadásul éppen az a hely, ahol egy modell igazán ki van téve a pásztázó tekinteteknek. Egy átlagostól eltérő ember különösen, és ezt nem mindenki bírja. Egyénfüggő, hogy ajánlott-e a szereplés, beszéljünk is bármilyen alkatú, helyzetű, bármilyen egészségi állapotban lévő emberről. Aki nem tart ott az önelfogadás terén, hogy önként vállalja a szereplést, annak kifejezetten káros lehet. Egy jó időben megválasztott szereplés azonban dimenzióugrássá válhat az önbizalom számára. A divat azonban nem csak a szépségről szól! Ebben a szakmában ugyanis mindig szükség van valami újra, valamire, ami gondolkodásra késztet, valamire, ami más. Talán éppen ezért kaphatnak egyre nagyobb teret itt a fogyatékkal élők.”

A teljes cikket a Családi Lap 2016 februári számában olvashatod el!

Szerző: Kovács Gréta