Magyarok a nagyvilágban: Óceánparti álom

Évfolyamtársak voltunk az egyetemen, közgazdaságtant tanultunk, de talán már akkor sejtettük mindketten, hogy nem ez az utunk. Sok év után most ismét találkoztunk, és hosszasan beszélgettünk. Volt is miről, hiszen Miklós Zsaklin immáron öt éve a Seychelle-szigeteken él, ahol végre megtalálta azt, amiben kiteljesedhet. A festészetet.

Zsaklin éppen a harmadik gyermeküket várta, amikor építész férjének munkát ajánlottak a Seychelle-szigeteken. Nem volt kérdés, hogy költözik-e a család az afrikai partokhoz közeli, Indiai óceánban található szigetállamba.

 – Amikor Liza megszületett, és a kezembe vettem, azt mondtam neki, hogy „kislányom, nem maradunk itt, hanem egy csodás helyre költözünk!” Már akkor nagyon izgatott voltam! – Zoli, a férj olykor már kiutazott néhány napra, de Zsaklin és a gyerekek még maradtak. Mire Liza féléves lett, megkapta az összes kötelező oltását, közben Zoli pedig mindent elintézett, hogy a család kényelmes körülmények közé érkezzen. – Dina, a nagyobbik lányom öt-, Mikó, a fiam hároméves volt, amikor kiutaztunk. A házunk az óceánparton állt, körülötte fehér korall, a víz gyönyörű türkizkék, a növényzet buja trópusi. Úgy éreztük, a paradicsomba kerültünk!

Éjjeli ecsetvonások

Aztán persze beindultak a hétköznapok. A gyerekek óvodába, majd iskolába kezdtek járni, Zoli dolgozott. Zsaklin azonban nem akarta a külföldi feleségek életét élni, akiknek napjait sokszor csak a gyereknevelés, a partik szervezése, a háztartási teendők töltik ki. Ő mindig is szeretett dolgozni, tenni, alkotni. Ekkor kerültek elő az ecsetek és a festékek.

– Már tizenévesen rajzoltam, festettem, de inkább csak magamnak, és később sem mertem felvállalni, másoknak megmutatni. De itt végre világos lett a számomra, hogy ez az én utam, és semmi más nem érdekel, ezt akarom csinálni! Szerencsére Zoli is bátorított, támogatott, így kétség sem fért hozzá, hogy el kell kezdenem. Az első évben kizárólag geometriai alakzatokat festettem, teljesen autodidakta módon képeztem magam. Aztán amikor már rengeteg formát festettem, éreztem, hogy tovább kell lépnem. Ekkor jött a portré. Az arc ábrázolása mindig közel állt hozzám, nagyon érdekelnek a vonásai, színei. Először megrajzolom, majd addig dolgozom a formákon és árnyalatokon, míg meg nem jelenik az arc. De ma már nemcsak geometriai elemekkel dolgozom, hanem foltokkal is. Zsaklin első, főként absztrakt geometrikus képekből álló kiállítása egy Seychelle-szigeteki étterem galériájában nyílt.

A teljes cikket a Családi Lap 2015 szeptemberi számában olvashatod el!

Első portéira itt figyelt fel egy Abu-Dzabiból származó galériatulajdonos, aki megrendelte tőle az abu-dzabi királyi portrésorozatot.

Szerző: Bauer Zsuzsa