Le sem tagadhatnám: a 90-es években nőttem fel – Ezek a jelek elárulnak

Írta: ,

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon büszke vagyok rá, hogy a 90-es években nőttem fel! Sokan nevetnek rajtam, amikor boldog nosztalgiával mesélek egy-egy olyan filmről vagy zenéről, ami akkoriban menő volt, ma pedig már sokan cikinek tartják. Összegyűjtöttem 6 olyan tényt, amelyek neked is ismerősek lehetnek, ha nagyjából velem egyidős vagy!

Bevallom, internetfüggő vagyok, az éjszakán kívül szinte nincs is olyan időszak, amikor ne lennék online. Fantasztikus dolognak tartom a világhálót, amely ma már az életünk szerves részévé vált. Furcsa belegondolni, hogyan tudtunk enélkül élni!

Pedig még jól emlékeszem arra az időszakra, amikor nekünk még nem volt internetünk, és át kellett ugranom a szomszédhoz, ha szükségem volt valamire. Nekik ugyanis szinte elsők között volt internetük, méghozzá a betárcsázós fajta!

Ez azt jelentette, pár percet várni kellett, mire létrejött a kapcsolat. Utána pedig határtalanul boldog voltam, hogy beléphettem életem első email-fiókjába és megnézhettem, megérkezett-e a válasz az egy hete elküldött üzenetemre, ugyanis legutóbb csak ekkor volt lehetőségem internetezni.

Mindig is imádtam rádiót hallgatni, néha még ma is szoktam, hiszen sokkal érdekesebb és változatosabb, mint egész nap YouTube lejátszási listát hallgatni. Akkoriban folyton a készülék előtt ültem, kedvenc dalaimat ugyanis csak ott tudtam meghallgatni.

Az esti kívánságműsor volt a kedvencem, akkor ugyanis lehetőségem volt rá, hogy magnókazettára rögzítsem kedvencemet, hogy aztán bármikor visszahallgatható legyen!

Semmihez nem fogható izgalmat jelentett a várakozás, de persze néha volt bosszankodás is: amikor a műsorvezető belebeszélt abba a számba, amit épp rögzítettem…