5 köszönési illemszabály, amit mindenképp jó, ha tudsz

Szabó Erzsébet
Írta: ,

A köszönés arra való, hogy tudassuk, észrevettünk embertársunkat, fontos nekünk a hétköznapokban a másik ember, nyitunk felé. Az érintkezés legmindennapibb, leggyakrabb formája. A köszönés a szerint változik, ahogy a napszakok, befolyásolja az, hogy mennyire áll közel hozzánk a másik ember, de még a hangulatunk is befolyásolja.

Gyerekeknek

Jobb, ha már kiskorban jó példával járunk, és ilyenkor mindig elmondjuk a gyereknek, hogy mit, miért, mikor és hogyan teszünk. Így gyerekünk nem jön zavarba nagyobb korában, amikor már a felnőtt szokásokat kezdik rajta számon kérni.

A kamaszok igen bátortalanok tudnak lenni, amikor köszönni kell, és nem mindegy az, hogy mit mondanak róla, rólunk, mondjuk az új iskolában. A gyerek életét is megkönnyítjük, természetesnek fogja venni a köszönést, kiküszöböljük a plusz szorongást, mert rögtön felismeri az adott helyzetet.

A kézcsókról pár szó

A középkorban az alárendeltséget szimbolizálta, nem férfiak és nők között volt elsősorban szokás. Bécsből került át Magyarországra ez a szokás.

Magyarországon és Lengyelországban még ma is bevett köszönési forma, ám a legtöbb európai országban bizalmaskodásnak számít, így nem érdemes megkockáztatni a kézcsókot. Alapvetően a kézcsók úgy működik, hogy a férfi ajka nem érinti a nő kezét, csak imitálja a csókot.

Ez azért alakult így, mert egyrészt a kéz az egyik ,,legpiszkosabb” testrészünk, másrészt illetlenség lenne a ,,nyálas” ajkakat – úgymond - más kezébe törölni. Egy társaságban – ha már adott a férfi kézcsókot – minden nőnek kézcsókkal kell köszönni, kivétel, ha az első nő az édesanyja volt, ekkor nem kötelező a többi nőnek kézcsókot adni.