5 köszönési illemszabály, amit mindenképp muszáj tudnod

Szabó Erzsébet
Írta: ,
5 köszönési illemszabály, amit mindenképp muszáj tudnod

A köszönés arra való, hogy tudassuk, észrevettünk embertársunkat, fontos nekünk a hétköznapokban a másik ember, nyitunk felé. Az érintkezés legmindennapibb, leggyakrabb formája. A köszönés a szerint változik, ahogy a napszakok, befolyásolja az, hogy mennyire áll közel hozzánk a másik ember, de még a hangulatunk is befolyásolja.

Gyerekeknek

Jobb, ha már kiskorban jó példával járunk, és ilyenkor mindig elmondjuk a gyereknek, hogy mit, miért, mikor és hogyan teszünk. Így gyerekünk nem jön zavarba nagyobb korában, amikor már a felnőtt szokásokat kezdik rajta számon kérni.

A kamaszok igen bátortalanok tudnak lenni, amikor köszönni kell, és nem mindegy az, hogy mit mondanak róla, rólunk, mondjuk az új iskolában. A gyerek életét is megkönnyítjük, természetesnek fogja venni a köszönést, kiküszöböljük a plusz szorongást, mert rögtön felismeri az adott helyzetet.

Az illem, másodszor

Sosem köszönünk tele szájjal, vagy rágóval a szánkban – ezt illemtudóan vagy nyeljük le, vagy fejezzük be a rágást arra a pár pillanatra. Nem illik zsebre tett kézzel köszönni, ahogy az is fontos, hogy ha kalapot visel a férfi – a kalap most megint divat – emelje azt meg.

Kalap esetében, ha vendégségbe, étterembe megyünk, előbb vegyük le a kalapot, sapkát, és csak utána köszönjünk.

Fontos az is, hogy ne menjünk túl közel, ne sértsük meg a személyes terét annak, akinek köszönünk – ez bizalmaskodás. Sokan zavarban vannak, amikor köszönni kell, de inkább vétsük el a köszönést, de ne hagyjuk ki. Az is fontos, hogy érthetően ejtsük ki a szavakat, kellő hangerővel. Sose hagyjuk le a jó reggelt, jó napot után a kívánok szót!