Kolima: ilyen volt egy igazi szovjet munkatábor

Írta: ,

Mindenki tudja, hogy voltak gulagok, mégis szinte mindenki számára ködös az egész fogalom. Míg Auschwitz kapcsán mindig felmerül a szervezett, átgondolt népirtás – mert bizonyos „fajok” kiirtása volt a cél – addig a gulag fogalmánál a népirtás esetlegességet sugall. Jó, ha tudjuk, hogy gulag már a cári Oroszország idejétől fogva volt, 1960-ig – és azután is, csak más keretek között. Az adatok elképesztőek. Becslések szerint 20 millió ember halt meg ezeken a helyeken. 1937-ben – többnyire politikai okokból – 8 millió ember élt munkatáborban.

Kik kerültek ezekre a helyekre? Kép forrása: dhm.de

1/6 Kik kerültek ezekre a helyekre?

A gulagokba nem csak politikai, hanem köztörvényes foglyok is kerültek – olyanok, akik az éhezés következtében kényszerültek lopni. Jelen volt a nemesség, értelmiség, parasztok.

Sztálin sok, őt nem támogató kommunista vezetőt ide száműzött. A II. világháború idején innen vitték az embereket „golyófogónak”.

Aki maradt, annak még tovább romlottak életkörülményei, hiszen ingyen munkájukra nagyobb szükség lett, ám ellátásuk szinte megszűnt. 1943 után született az a törvény, hogy a hadifoglyokat is kényszermunkára kell ítélni, akár 15-20 évre.

Gyakorlatilag bárki – random – idekerülhetett, rövid, felületes mérlegelés után. Indok szinte nem is kellett.

Az emberek feje fölött ott lebegett Demoklész kardja, ami az évtizedek alatt egy bizalmatlan, rettegő társadalmat hozott létre.

NKVD – Belügyi Népbiztosság Kép forrása: Wikipédia

2/6 NKVD – Belügyi Népbiztosság

Feladata – többek között – a gulagok működtetése volt, az Állambiztonsági Főigazgatóság keretein belül.

Tehát, egy szervezet volt, mely törvényen kívüli tömeggyilkosságokat hajtott végre.

Teljes nemzetiségek deportálásáért felelős.

Politikai gyilkosságok, kormányok befolyásolása, kémkedés volt a feladata. Hatalmas, az ország minden részére, és az országhatáron kívüli területekre is kiterjedt nem csak a figyelme, hanem a hatásköre is.

Annak tükrében, hogy csak a Szovjetunió területe 22 402 200 km², népessége pedig szám szerint 293 047 571 ember volt, döbbenetes és félelmet keltő még most is.

Amellett, hogy az összes szovjet ember kontroll alatt volt, meg tudták oldani a többi kommunista ország feletti zsarnokoskodást és kizsákmányolást. Ez elképesztő szervezettségre utal.

Összesen: 125 Kép forrása: telegraph.co.uk

3/6 Összesen: 125

A gulag legalább annyira szervezett volt, a különbség „csak” annyi volt, hogy itt nem volt cél a „direkt és szervezett gyilkolás”, nem szövetet szőttek az emberek hajából, hanem a halál előtt a maximális emberi erőre, a munkára volt szükség.

Tehát ugyan úgy „haszonállat” volt az ember. A gulagban még az egészségesek sem nagyon maradtak életben, hosszú távon.

Egészségügyi ellátás nem volt, élelem is alig. A gulagnak komoly gazdasági jelentősége volt a Szovjetunióban.

A gulag fogalma a Szovjetunió egész területét behálózó munkatábor rendszert jelentette. A Szovjetunión kívül Mongóliában működött még gulag.

Emberi sorsok Kép forrása: Wikipédia

4/6 Emberi sorsok

Aki élt a kommunista időszakban, tudja, hogy a szovjetekre egy dolog feltétlenül jellemző volt: mindenből a legnagyobbat, legtöbbet.

Ennek okán tisztában vagyunk a töménytelen áldozattal, ám személytelenné válik a sok hatalmas szám.

Nincsenek mögé rakva az emberi sorsok. Míg a Sorstalanság Nobel-díjas kötelező olvasmány, addig Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin matematikatanár könyvei a gulagról nem azok.

Ahogy Varlam Salamov Kolimai történetek című novellaciklusa sem az.

A hírhedt gulag: Kolima Kép forrása: realworldpictures.ca

5/6 A hírhedt gulag: Kolima

Kolima neve egyenlő volt a halállal.

Úgy gondolom, hogy a többi, nem a Kolima partján lévő munkatáboré is, ám Kolima aranybányái miatt volt más.

Egyrészt, mert maga a bányászat egy gyilkos dolog, nem számít az emberélet, másrészt ott a kontraszt az arany értéke és az ember értéktelensége között.

Kolima egy folyó, Kelet-Szibériában. A Kolima mentén nem csak aranyat, hanem szenet és ólmot is bányásztak.

Utóbbiról, az ólomról tudjuk, hogy még megfelelő óvintézkedésekkel is igen rizikós a bányászata.

És végül, két kérdés… Kép forrása: westernrifleshooters.wordpress.com

6/6 És végül, két kérdés…

1. Össze számolta-e már valaki azt, hogy összesen – vegyük csak a XX. századot – hány ember halt meg népirtás kapcsán?

Emberi sorsok, remények, tervek vesztek oda minden egyes emberrel. Márpedig minden egyes ember egyedi, megismételhetetlen, éppen ezért minden ember kincs.

2. Miért nem kötelező(!) olvasmány Szolzsenyicin és Salamov, legalább a középiskolákban?

Fontos lenne a gyerekeknek megtanulni, hogy az emberi élet a legfontosabb dolog, életekkel nem „játszunk”, és nem uralkodhatunk.

Ugyanis nincs jogunk uralkodni. csak saját magunk felett.