Kitalálod, honnan erednek ezek a magyar szólások?

Írta: ,

Te is hallottad már, hogy a külföldiek szerint a magyar ott van a legnehezebb nyelvek listáján? Ha jobban belegondolsz, tényleg lehet benne valami! Hiszen szinte bárhogy pakolhatjuk egy mondatban a szavakat, folyamatosan megújul az értelme, ráadásul rengeteg különleges szólásunk és közmondásunk van, amiket biztosan te is gyermekkorod óta használsz. De azt tudod, igazából honnan erednek? Most megmutatunk néhányat a legmeglepőbbek közül!

„Szidja, mint a bokrot” Kép forrása: fieldstonehilldesign.com

1/5 „Szidja, mint a bokrot”

Jelentése: valaki erősen megszid, becsmérel valakit

Számodra talán nem is tűnik furcsának ez a kifejezés, de tudod, a káromlás elszenvedője miért épp egy bokor lett? Bár ma mindenki növényekkel dekorálja ki a kertjét, évekkel korábban ezekre még egészen más szemmel néztek.

Az emberek úgy vélték, a fákban és cserjékben veszélyes démonok és szellemek húzták meg magukat, ezért igyekeztek minél távolabb maradni tőlük.

Sőt, amikor valaki csúnya gyulladással küzdött, áttörölgette magát egy vizes ruhával és kiterítette a bokorra, hogy afféle áldozatot mutasson be a gonosz lényeknek. A szidás pedig azután került a képbe, hogy a hidegleléstől szenvedő emberek megparancsolták a növénynek, vegyék el tőlük a betegséget.

Hiszen ha nem tettek így, csúnya szavak kíséretében gyorsan kivágták őket.

„Rossz fát tesz a tűzre” Kép forrása: tumblr, alternativefemdom

2/5 „Rossz fát tesz a tűzre”

Jelentése: rosszalkodik, csínyt követ el

Ha gyújtottál már valaha tábortüzet, valószínűleg gyorsan megtapasztaltad, hogy a vizes fát nem túl jó ötlet rádobni az égő gallyakra - hacsak nem kifejezetten egy óriási füstfelhő a célod.

Akkoriban pedig, mikor még szinte mindenki fával melegítette fel télen a lakását, olykor megesett, hogy a család egyik tagja véletlenül nedves gallyat pakolt a tűzre, ami nem kis problémákat okozott a házban.

Mivel akkoriban a kémény "luxusnak" számított, a hatalmas füst kénytelen volt az ajtón, ablakokon és apróbb lyukakon át távozni, aminek köszönhetően a lakók még 5 percet sem bírtak bent töltetni.

Ez pedig nem maradhatott szó nélkül!

„Egy követ fújnak” Kép forrása: theultralinx.com

3/5 „Egy követ fújnak”

Jelentése: Titokban egyetértenek, összeesküvést szőnek

Gondoltad volna, hogy ez a magyar szólás egy kígyókkal kapcsolatos babonából ered?

A szóbeszédek szerint amint tavasziasra vált az idő, ezek az állatok párzásba kezdenek. Eddig semmi különös, ugye?

Ilyenkor viszont állítólag összebújva sziszegnek és tajtékzanak, ez utóbbi pedig lassan megkeményedik, és valódi kő lesz belőle.

Így a környezetüknek olyan látványban van részük, mintha az állatok "egy követ fújnának". Egyébként ezt a megkeményedett tajtékot nevezik kígyókőnek, amivel számos betegséget lehet meggyógyítani, és a hiedelmek szerint mágikus erővel is rendelkezik.

„Megtöri a jeget” Kép forrása: 500px.com

4/5 „Megtöri a jeget”

Jelentése: elsőként tesz meg valamit

Mi hosszú ideje csak átvitt értelemben használjuk ezt a szólást, de a keletkezését tekintve ez korántsem volt mindig így.

A vízen utazgató népcsoportok nyelvében jelent meg legelőször a kifejezés, miután észrevették, hogy a befagyott folyón valakinek először utat kell törnie, különben egy darabig még várhatnak az indulással.

Egy idő után egyre nagyobb körökben kezdett el elterjedni a mondás, és szépen lassan mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy aki elsőként tesz meg valamit, az bizony megtöri a jeget.

5/5 „Majd én megtanítom kesztyűbe dudálni!”

Jelentése: megfegyelmezni, megfenyegetni valakit

Belegondoltál már valaha, hogy milyen lehet kesztyűbe dudálni? Hát, egyáltalán nem kellemes.

Ez a vicces hangzatú szólás ma már teljesen ártalmatlannak tűnik, de a régebbi korok embereinek komoly fenyegetést jelentett. A XVIII. század során, Mária Terézia idejében használták gyakran a vaskesztyűt, mintegy kínvallató eszközként: nagy valószínűséggel köröm- és hüvelykujj szorítóként alkalmazták, hogy vallomást szedjenek ki az emberekből.

Ez pedig legalább annyira fájdalmas, mint amilyennek hangzik! 

Nem csoda, hogy a szenvedő alany sokszor jajgatott kínjában, vagy, ahogy ők gúnyosan mondták, "dudált" közben.