Időzavar – Miért van az, hogy pont a legfontosabb dolgokra nem jut belőle?

Írta: ,

Minden perc számít. Az idő pénz. Nem vagyok időmilliomos. Arra van időd, amire te akarod. – hányszor hallottuk, sőt, hangoztattuk már ezeket a lózungokat! De valójában hogy állunk az idővel?

Ha visszaemlékszem gyerekkoromra, mélytengeri merüléshez hasonló, hosszú téli szürkületekre emlékszem, amikor az idő nem folyt, hanem mintha megállt volna, belefagyott volna a télbe minden pillanata. Meg végtelen hosszúnak tűnő, lusta nyári délutánokra, amikor mérhetetlen mennyiségű idő állt rendelkezésemre, és amikor a felnőttek szerint már megint nem csináltam semmit, csak ültem a badacsonyi ház udvarán, és birizgáltam a hangyákat. Megfigyeltem, hogy kerülgetik a kristályosan csillogó sárgásfehér homokszemeket, vagy ahogy egy-egy bazaltkavicson fáradságosan felmásznak. Volt idő mindent aprólékosan megnézni, megismerni, felfedezni, látni.

Mindannyian tudjuk, az időérzékelés gyerekkorban teljesen más, mint felnőttkorban. Ugyanez talán vonatkozik az emberiségre is? Egy ókori ember máshogy érzékelte és értékelte az időt, mint egy modern ember?

Ha megnézhetnénk egy 150 évvel ezelőtt élt magyarországi parasztember időbeosztását, meglepődnénk. Mindennek más volt a tempója, sőt, nem is mindig volt tempó. Nem kellett minden azonnal, egy nap alatt, nem voltak óra szerint következő napi programpontok. Mégis minden meglett – pont időben.