Hogyan lettem bolond? – idézetek A próféta című könyvből

Írta: ,

Kahlil Gibran 19. századi libanoni-amerikai író és festőművész A próféta (Bagolyvár Könyvkiadó, 2007) című könyvéből idézünk. A mű arról a fordulatról szól, amikor a szerző múltja súlyától megszabadult, és tudatosságszintje megemelkedett. Jó Bolond lett belőle, bölccsé és tiszta szívűvé vált, és bölcsességét szeretettel osztani kezdte. 

A Bolond

„… A kérdés, melyet hozzám intéztél: hogyan lettem bolond? Íme annak története: 

Egy napon, mielőtt a számtalan isten született volna, mély álmomból felébredve észrevettem, hogy ellopták álarcaimat – hét maszkomat, amelyeket hét életben készítettem és viseltem. Maszk nélkül rohantam át az emberekkel teli utcákon és hangosan kiabáltam:

’Ti tolvajok, tolvajok, átkozott tolvajok!’

A vásártérre érve, a háztetőről egy ifjú kiáltott felém: ’Ez egy bolond!’

Felpillantottam, hogy megláthassam őt: ekkor éreztem első ízben, hogy a nap megcsókolja meztelen arcomat. Első ízben csókolta meg arcomat, és szeretet lángolt fel a lelkemben iránta, s nem akartam többé maszkot viselni magamon.

Transzban kiáltottam: ’Áldás, áldás azokra a tolvajokra, akik ellopták álarcaimat!’”

A Madárijesztő

„Egyszer egy madárijesztőhöz így szóltam: ’Te állandóan a szántóföldön állsz. Fáradt lehetsz.’  Ő így válaszolt: ’Az ijesztgetés mély és tartós öröm, s én sohasem fáradok el.’

Erre, hogy kissé utánagondoltam, így szóltam neki: ’Így igaz, valamikor én is ismertem ezt az örömet.’

És ő így válaszolt: ’Csak az ismerheti meg ezt, aki szalmával van kitömve.’

Akkor otthagytam őt.

Nem tudtam, hogy hízelgett-e nekem, vagy kigúnyolt. Eltelt egy év. Ezalatt a madárijesztő bölccsé vált. S amikor ismét arra jártam, a kalapja alatt varjak fészkeltek.”