Gyönyörű idézetek! Feldmár András gondolatai a szabadságról

Írta: ,

Részleteket közlünk Feldmár András Az élmények szabadsága (1999.) című Debrecenben tartott előadásából. Feldmár András pszichoterapeuta, pszichiáter 16 éves kora óta él Kanadában. Elítéli a széles körben elterjedt diagnosztizálás módszerét, a betegségek és az emberek felcímkézését, valamint néhány kivételtől eltekintve a gyógyszeres kezelést is. Pácienseit személyre szóló, szeretetteljes, közvetlen kapcsolat kialakításával segíti a gyógyuláshoz.  

Mindenki más

1/5 Mindenki más

„… mindegyikünk annyira más, mint ahogyan az Isten más. Tehát amit én valakiről el tudnék mondani, aki bejön a szobámba, az az ember nem az.

Az több, az más. Ha egy afrikai nővel állnék szembe, azért, mert ő nő és azért, mert afrikai, akkor méginkább úgy becsülném, hogy ő más, és nagyon vigyáznék arra, hogy a saját értékeimet és gondolatvilágomat ne vetítsem rá.


Hogyan lettem bolond? Idézetek A próféta című könyvből


De ha pl. egy magyar származású, majdnem ugyanolyan idős férfival beszélgetnék, mint én vagyok, akkor lehet, hogy elfelejteném őt, és azt mondanám, hogy ez tulajdonképpen olyan ember, mint én. És akkor azt hinném, hogy ettől az embertől nem kéne megtanulnom, hogy ki is ő.

De azt alá kell húznom, és nagyon komolyan kell venni, hogy nem lehet előre elképzelni, hogy egy másik ember pontosan ugyanúgy hallja, amit én mondok, mint te. Mert egyikünk sem ismeri és soha nem fogja megismerni a másik ember belső világát.”

Az első találkozás

2/5 Az első találkozás

„Az első találkozásban, szerelmesek közt is, nem csak terapeuta és páciens viszonylatában, ha visszagondoltok az első órára, amikor találkoztok valakivel, akkor abban az órában az egész kapcsolat már megnyilvánult.

Ha nagyon odafigyeltek az első órára, akkor abban benne van minden.

A kapcsolat eleje, a közepe, a vége, az egész. Csak általában nem merünk odafigyelni, mert akkor túl sokat tudnánk.

Ha egy angyal megjelenne, hogy elmondjon mindent, ami van, a legtöbben elküldenék. Nehezebb lenne hazudni. Érdekes megnézni, mit mond az első óra.”

Nevelés

3/5 Nevelés

„Minél kevesebb, annál jobb. Erről a szóról csak negatív asszociációim vannak. A nevelés idomítás? Igen. A legtöbb nevelés azzá válik, ami nem, az ritka. A szerencsés az, ha az ember olyan családba születik, ahol a mama és a papa szeretik egymást.

Minél inkább szeretik egymást, annál kevésbé kell nekik a gyerekük szeretete. Annál inkább meg tudják engedni maguknak, mert egymást kielégítik és segítik, egymással nagyon fontos kapcsolatuk van, hogy ne szívják el a gyerek életét.

Minél rosszabb a kapcsolatuk, annál inkább vár mindegyik valamit a gyerektől. Én csak arra neveltem a gyerekeimet, hogy ha azt mondom, hogy elegem van, akkor hagyjanak békén. Ez nevelés. Nem azért, mert az nekik jó, hanem mert nekem jó.

Semmi, amit azért teszünk a gyerekkel, hogy az nekik jó, az nem jó. Úgy lehet egy gyereket bántani, hogy azt mondom, hogy amit teszek, azt a te érdekedben csinálom. Ilyen nincs.”

Személyiség

4/5 Személyiség

„Hol van az, hogy valaki ő maga? Ez is a neveléssel kezdődik.

Az a szó, hogy idefigyelj, az nagyon rossz. És hányszor mondták ezt az iskolában, és a szüleink is.

De középkorúan mondhatom azt, hogy nem akarok odafigyelni, ahová mindenki akarja, hogy figyeljek. Azt, hogy ki vagyok, ott találom meg, hogy hová figyelek, ha senki nem mondaná meg, hogy hová figyeljek. Itt vagyunk mások.

Egy kisgyerek, lehet, nagyon odafigyel a növényekre, egy másik a bogarakra, egy harmadik olvas, a negyedik zenél. De aki zenél, annak azt mondják, hogy olvass! Aki olvas, annak azt, hogy zenélj! Aki zenél, annak azt, hogy tornásszon. . . !

Ha komolyan veszed magad, kezdheted azzal, hogy ’hová figyelnék, ha nem oda figyelnék, ahová mondták, hogy figyelni kell’. Tehát úgy szentelném fel magam, úgy találnám meg önmagamat, hogy észrevenném, mire figyelek, aztán komolyan venném azt, mert az vagyok, amire figyelek.

Ami érdekel. Ha azt teszed, amit nem akarsz, és nem azt teszed, amit akarsz, akkor beteggé teszed önmagadat. Ez a pszichoszomatika első szabálya.”

Közösség

5/5 Közösség

„… nem csak azok vagyunk, akik most itt ülünk. Én egy hosszú valami vagyok, és úgy kezdődtem, hogy voltam sejt, magzat, csecsemő, serdülő, fiatalember, most itt vagyok, aztán meg leszek öreg ember.

Ez vagyok én, és aki a szemembe néz, az láthatja ezt az egészet. Hacsak nem védi magát, mert nem akarja látni ezt.

Ha meglátjuk egymást egészünkben, a fogamzástól a halálig, és ez a két pont mindenkinek megvan, akkor a szívünk könnyebben nyílik meg egymás felé, és többet meg is teszünk egymásért, ahogy azt tenni kell. A valódi közösség úgy kezdődik, hogy ezt megérezzük egymásban.

Ha ez nincs, akkor közösség sincs. A másik fontos dolog egy közösségben, hogy minden tagja legyen kész arra, hogy birkózzon az igazságért. Ahol ez nincs meg, az csak egy színpadi közösség.