Fogyatékkal élők a ringben – A hátrány nem akadály

Toszkán nyaralásunk alatt éppen egy élelmiszerboltban vásároltunk. A boroknál tébláboltunk, mert friss kedvencünket, az olaszok gyöngyözőborát, a frizzantét kerestük. Ott pakolt mellettünk egy szimpatikus fiatal fiú, hozzá fordultunk segítségért. Ő pedig hallássérült létére gond nélkül elmagyarázta, mi a különbség a gyöngyöző- és a habzóbor között, végül kezünkbe nyomta a keresett üveget. Egyből az jutott eszünkbe, nálunk vajon mi a helyzet a fogyatékkal élők vagy a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedési esélyeivel.

Nem kivételeznek velem

Pár héttel később, a Concorde Értékpapír Zrt. legfelső emeleti irodájában Túri Demeterrel beszélgetve aztán érzékelem, hogy valódi, friss szelek fújnak a rehabilitációs munkaerőpiacon. „Titkársági kisegítő vagyok, és mindent szeretek a munkámban – jelenti ki a 29 éves, Asperger-szindrómás fiatalember. – Az ügyféldokumentumokat kell bevezetnem a számítógépes táblázatokba. Nagy dolog, hogy 2009 óta ilyen jó munkahelyem van, mert nehéz munkát találni. Akkor kerültem felfutó pályára, amikor elkezdtem a kisegítő általános iskolát, ahol osztálykitűnő lettem, szavalóversenyeken indultam, az iskolai színdarabokban főszerepet játszottam. Még a gépírók válogatottjával is indultam versenyeken” – büszkélkedik a múltjával a heti 3x6 órában dolgozó, választékosan beszélő férfi.

Nem néz rám, nem is az irodából kecsegtető panorámára fókuszál, egy-egy pontot figyel, ahogy mesél magáról kedvesen, nagy nyitottsággal. Dísznövénykertész és gépíró-szövegszerkesztői végzettségével nem talált állást, így került a nagypapája révén az értelmi fogyatékosok munkavállalását felvállaló Salva Vita Alapítványhoz, ahol – különböző pszichológiai tesztek segítségével – a témában érzékeny brókercéget ajánlották mint lehetséges munkáltatót. Demeter – akinek édesanyja és két testvére is autista –, azt mondja, a beilleszkedéssel nem volt gondja, mindenki nagyon szereti, és semmilyen kiváltsága nincs, ha csak az nem, hogy nem a többiekkel dolgozik a nagy légtérben, hanem egy kisebb, intimebb irodában. – Két-három éves koromban derült ki, hogy Asperger-szindrómám van, emiatt akadnak nehézségeim, de sok mindent magam intézek már. Ha kell, bankba, önkormányzathoz, postára járok, tudom, hogy kell feladni egy csekket, a boltban egyedül vásárolok. És még mindig tudok fejlődni. Ha hibázok valahol, figyelek, hogy másodszor ne kövessem el ugyanazt.

Érzékeny hipermarket

Ahogy a Condorde Értékpapír Zrt., úgy az Auchan Magyarország Kft. is az első fecskék között volt, amelyek érzékenyen reagáltak a változó világra. 2009-ben dunakeszi áruházuk csapatában kaptak helyet első megváltozott munkaképességű dolgozóik. Évről évre egyre többen lettek, tavaly célul tűzték ki, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók terén a törvény által előírt ötszázalékos fogyatékossági rátát elérjék. „Idén pedig úgy tűnik, még a hatszázalékos foglalkoztatást is elérjük – tájékoztatta lapunkat Kiss Virág, foglalkoztatást támogató HR-vezető. – Vállalatunk érzékenysége teljes mértékben helyi indíttatásból fakad, nem anyavállalati nyomás vagy példa hatása, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az Auchan Csoporton belül tavaly Magyarország érte el a legjobb foglalkoztatási arányt és fejlődést.” 

Jelenleg közel 380 megváltozott munkaképességű munkatárs dolgozik az Auchannál, legtöbben siketek és hallássérültek, de vannak belgyógyászati, mozgásszervi és gerinc-, valamint szív- és érrendszeri problémákkal küzdő dolgozók, illetve értelmi sérült és autista munkatársak is. Kezdetben az alkalmazottaknak voltak félelmeik a megváltozott munkaképességűek belépése miatt, de az ún. érzékenyítő tréningek után és több év távlatából elmondható, hogy nyitottabbá, elfogadóbbá és innovatívabbá válnak az új megoldásokra, valamint az értékrendszerük is folyamatosan változik. A HR-vezető szerint itt senkit nem különböztetnek meg, mindenkivel szemben ugyanazokat az elvárásokat támasztják egy adott munkakörben. „Mindenkit a teljesítménye alapján értékelünk – mondja. – Ők ugyanolyan emberek, mint bárki más, teljes mértékben leképezik a társadalmat, de összességében azt talán el lehet mondani, hogy jól akarnak teljesíteni, és többségük bizonyítani szeretne. Vásárlóink visszajelzései alapján azt látjuk, hogy sokan üdvözlik a kezdeményezésünket, és pozitív hatással van rájuk a találkozás egy-egy megváltozott munkaképességű munkatársunkkal. Nem idegen számukra, ha például egy hallássérült kollégánk szolgálja ki őket a kasszában.”

Akadálymentesítették miatta az irodát

– A Balaton déli partján mindig alacsonyabb a víz, tíz évvel ezelőtt itt ugrottam fejest – meséli Dóra Gábor informatikus (41). – Nem kellett volna. A balesetemkor másfél éve dolgoztam a Vodafone-nál, és meglepetésemre a cég nem vált meg tőlem, sőt, főnökeim azzal kerestek meg a kórházban, hogy otthonról szeretnék-e tovább dolgozni, vagy inkább akadálymentesítsék az irodát. Akkoriban ugyanis a régi, újbudai telephelyünkön lehetetlen lett volna kerekesszékkel bejutni. Az utóbbit választottam. Öt hónap múlva már naponta jártam be, pontosabban fogalmazva, gurultam be. A munkaterápia húzott ki a gödörből.

Aztán a Duna-parti új székházat természetesen már akadálymentesen építették, a teremgarázsban az egyik parkolóhely Gáboré lett. Meséli, hogy egyszer elvitték a megváltozott munkaképességűek állásbörzéjére „demonstrálni”, de saját bevallása szerint ő speciális helyzetben van, mert a képzettségét jól kamatoztathatja a multiknál, ezért szerencsés embernek tartja magát, hogy soha nem kellett a munkanélküliséggel megbirkóznia. Elég volt a többivel. Valamiféle visszafogott bölcsességgel arról mesél, hogy naponta meditál, és akkor lett buddhista, mikor lelkileg már teljesen jól érezte magát. Nem az okokat keresi, inkább az élet pozitív oldalát, amihez kétségtelenül hozzájárul cége lojalitása.

Szerző: Kormos Olga

A teljes cikket a Családi Lap 2015 novemberi számában olvashatod el!

 

 

 

 

Fotó: Rózsa Erika