Felnőtt az, aki tud dolgozni és szeretni? Felnőtté válás különböző kultúrákban

Írta: ,

A felnőtté válás mikorja, mikéntje relatív, legalábbis a mi a kultúránkban, a világ számos pontján viszont van ennek egy jól ismerhető időpontja, ami általában egy rítushoz, beavatási szertartáshoz kötődik, amikortól kezdve az ezen átesett illető a társadalom felelősségteljes, felnőtt tagjává válik. Utánajártunk, milyen érdekes beavatási szertartások vannak a nagyvilágban, és egy szakértővel megtárgyaltuk, mitől számit valaki felnőttnek a nyugati kultúrában.

Nővé válás Mexikóban Kép forrása: www.esmeralda-bridal.com

1/7 Nővé válás Mexikóban

Talán az egyik legismertebb beavatási ünnep a mexikói Quinceañera, azaz a 15 éves lányok nővé válási ceremóniája. Ennek keretében a 15 éves lány és családja részt vesz egy közös misén, majd egy családi banketten.

A születésnapos lány öltözéke leginkább egy menyasszonyéra hasonlít, így természetesen kísérője is kiöltözve vesz részt a szertartáson, akárcsak az ünnepelt hat barátnője és az ő kísérőik, akikkel együtt ők 14-en az elmúlt 14 évet szimbolizálják.

A Quinceañera részeként a 15 éves lány megszabadul a legutolsó játékbabájától, a cipőjét (általában egy pár tornacipőt) pedig az ünnep keretében magassarkúra kell cserélnie. A ceremónia után igazi lakodalomhoz hasonló bált rendeznek a családtagoknak, hogy együtt ünnepeljék az immáron felnőtté vált nőt.

Ez a szokás még az aztékok idejéből maradt meg Mexikóban, amikor a 15 éves lányokat virággal köszöntötték, amely náluk a nőiség szimbóluma volt.

Vallási szokások Kép forrása: abeataway.com

2/7 Vallási szokások

A bérmálkozás és konfirmálás szertartása a mai napig létezik nálunk is, de már nem igazán kötik össze a felnőtté válással, ahogy néhány száz évvel ezelőtt, amikor a gyülekezet teljes értékű tagja, és ezáltal felelősségteljes felnőtt is lett az, aki ezeken a beavatásokon részt vett.

A zsidó vallásban azonban a mai napig nagyon komolyan veszik a Bar és Bat Mitzvah-t, azaz a férfivá és nővé avatást.

A lányok Bat Mitzvah-jára 12 éves korukban kerül sor, míg a fiúk Bar Mitzvah-jára 13 éves korukban, hiszen a legtöbb kultúra szerint a lányok korábban érnek mint a fiúk.

Ezek a beavatások egy templomi szertartással kezdődnek, majd egy hasonló családi bankettel fejeződnek be, mint a mexikói Quinceañera.

Az első bál

3/7 Az első bál

A múlt századokban a fiatalok felnőtté válását az első bálon való debütálás jelentette, hiszen aki részt vehetett a báli szezonokon, az már nősülhetett vagy férjhez is mehetett, tehát eladó sorba került.

Az első bál, sok helyen mint társastánc bemutató ma is megmaradt, de nem mint a felnőtté válás szimbóluma, sokkal inkább mint egy alkalom arra, hogy etikettet, táncot tanítsanak a fiataloknak.

Amerikában a mai napig él a Cotillion bál hagyománya, amelyen bemutatják az elsőbálozó lányokat és kísérőiket – a hagyománytisztelőbb, magasabb társadalmi osztályokban, ezt a mai napig tekintik egyfajta felnőttségi beavatásnak.

4/7 Brutális rítusok

A természeti népek azok, akiknél még mindig élnek törzsi rítusként a beavatási szokások főként a férfivá válás kapcsán, de léteznek női szertartások is. Ezek a szokások gyakran nagyon brutálisak, hiszen sok népnél akkor tekintenek valakit felnőttnek, ha kiállt egy fájdalmas próbát

A Vanatui indiántörzsnél például 20-30 méteres tornyokból kell a fiúknak egy kötéllel a lábukon leugraniuk, hogy férfivá válhassanak, az Alqonqin törzs tagjai pedig bezárják a fiúkat egy éjszakára egy ketrecbe, és egy LSD-nél sokkal erősebb szerrel bedrogozzák őket, hogy elfelejtsék a gyermekéveket.

Vannak olyan népcsoportok, ahol valamilyen testi jeggyel pecsételik meg a felnőttséget: Pápua Új-Guineaban a Sepik indiánok vágásokkal készítenek krokodilbőrre hasonlító hegtetoválást újdonsült férfi tagjaik számára, míg több Nyugat-afrikai törzsnél a lányok arcát tetoválják ki ahhoz, hogy nőnek számítsanak.

Felnőttség a nyugati civilizációban Kép forrása: etsy.com - YouAlphabetcha

5/7 Felnőttség a nyugati civilizációban

A lélektan oldaláról nézve a felnőttséggel bizonyos funkciókat társítunk, amelyeknek ha eleget tud tenni valaki, azt felnőttnek nevezhetjük a nyugati kultúrában. A legegyszerűbb megfogalmazás erre nézve Freudtól származik, szerinte felnőtt az, aki tud dolgozni és szeretniErikson pedig az identitáskrízis kielégítő megoldásában látja a felnőtté válás folyamatát, amely a serdülőkor és a fiatal felnőtt lét határán éri az embert.

Ennek pozitív kimenete egy olyan identitás, amely magában foglal egy reális tudást arról, hogy kik, milyenek vagyunk, egy hivatás és egy számunkra fontos közösség melletti elköteleződést, továbbá különböző eszmerendszerekhez való személyes viszonyulást – tudtuk meg Bimbó Melinda klinikai szakpszichológustól. Véleménye szerint akkor nevezünk valakit a kultúránkban felnőttnek, ha már meg tudja fogalmazni azt, hogy ő valójában kicsoda, és képes az elköteleződésre is: tud magának párt választani hosszú távra, és vele egy megállapodott, működőképes viszonyt ápolni.

6/7 A kitolódó felelősségvállalás

Felnőttként igényünk van arra is, hogy amink van, azt tovább tudjuk örökíteni, ezt nevezte Erikson generativításnak. A társadalmunk úgy gondol egy felnőttre, mint aki már képes egy közösség részévé válni, képes helytállni a munkában, segíteni tud másoknak, és elkezdi építgetni a saját családját.

A felnőttlét azt is jelenti, hogy képesek vagyunk felelősséget vállani, és dönteni, illetve kiállni a meghozott döntéseink mellett – magyarázta Bimbó Melinda klinikai szakpszichológus.

Úgy látja, míg a természeti népeknél sok helyütt beavatási rítusok segítik át a fiatalokat a felnőtt kor küszöbén, a nyugati civilizáció korunkban nem ad ilyen kapaszkodót. A 20. század eleji Magyarországon a bérmálás, konfirmálás hasonló szerepet töltött be: az egyházközség felnőtt tagjává vált fiatalra már úgy tekintettek, mint a közösség teljes jogú tagjára. Mára ennek szerepe jelentősen visszaszorult. Emellett a tanulás, a saját lábra állás időszaka jelentősen kitolódott – hívta fel rá a figyelmet Bimbó Melinda.

Identitásválság, mamahotel

7/7 Identitásválság, mamahotel

Míg az 1970-es években például hazánkban is az volt a megszokott, hogy az ember a húszas éveiben már családot alapított és dolgozni kezdett, addig manapság az identitásválság ennél a korosztálynál érhető leginkább tetten, akik ennek következtében sokszor egyik szakról a másikra vándorolnak, és nehezen találják meg, mit szeretnének kezdeni magukkal.

– Ez egy darabig természetesen egészséges, hiszen a felnőtté válás része, de ha túl sokáig húzódik, érdemes önismereti munkába fogni, hogy ebből a megrekedtségből, moratóriumból sikerüljön jól kikerülni. A saját pácienseim körében látom azt is, hogy manapság sokan vannak azok is, akik már dolgoznak, és családjuk is van – tehát a korábbi évtizedekben felnőttként tekintettek volna rájuk –, ám mégis függő viszonyban maradtak a saját szüleikkel – árulta el a szakpszichológus

Véleménye szerint divatos szidni manapság a fiatalokat, bár gyakran azok mögött a gyerekek mögött, akik nehezen tudnak leválni, ott van az édesanya vagy szülőpár is, aki nem igazán akarja őket elengedni. – Az úgynevezett mamahotel gyakran a szülőknek is megéri, hiszen nem kell megélniük az üres fészek szindrómát, a fiatal felnőttnek pedig kényelmes, mert nem kell felelősséget vállalnia. Ezért ha nehezen megy a felnőtté válás, az önállósodás – tette hozzá –, akkor érdemes megvizsgálni mind a két oldalt.