Ezért csúszik majd félre a mostani harmincasok élete?

Írta: ,

Arról már éppen eleget olvashattunk, hogy az Y generáció milyen sötét jövő elé néz – persze nem szó szerint, de az, hogy legtöbbünk abban a tudatban nő fel, hogy egy különleges drágakő, akit tulajdonképpen senki nem ért meg igazán, nem segít túl sokat az életben való boldogulás során. Keveset beszélünk azonban arról, hogy a mostani harmincasok egy igen nagy részének hogyan csúszik félre az élete – pedig egyre inkább jellemző, hogy ők is képtelenek boldogulni a betondzsungelben.

Nem a harmincasok hibája Kép forrása: pexels.com

1/5 Nem a harmincasok hibája

Először is fontos leszögezni: az Y generációba még éppen belecsúszó harmincasok egyáltalán nem saját hibájukból vesznek el a világban (persze akinek nem inge, ne vegye magára).

Alla Bogolepola orosz újságíró szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy karrierjük terén túl magasan kezdtek, és nem hajlandóak mélyebbre kerülni – ami a mostani gazdasági helyzetben egyszerűen azzal egyenlő, hogy sokszor nem találnak maguknak megfelelő állást, mert a lehetőségek ugyan adottak, csak újra elölről kellene kezdeniük mindent. Ezt pedig egy jól fizető munka és adott életszínvonal után nagyon nehéz tudomásul venni.

Helennek bejött az élet Kép forrása: emmadime.com

2/5 Helennek bejött az élet

Bogolepola egy barátnője történetét hozza példának: a gazdasági fellendülés idején a lány – nevezzük Helennek – a fősuliról kikerülve rögtön nagyon menő állást kapott, egy nagy multinacionális vállalat vezetőjénél lett titkárnő, és azonnal többet keresett, mint az apja, aki szintén nem panaszkodhatott mérnökként.

25 évesen pedig már olyan luxusautót vehetett, amiről más még csak álmodni sem mer.

Helennek bejött az élet, és igazán nem kellett megszakadnia a munkájában – aztán elérkezett a gazdasági világválság, és minden megváltozott.

A változás szele Kép forrása: flickr.com

3/5 A változás szele

Helen főnöke ugyanis a megszorítások árnyékában rájött, hogy ő is el tud intézni egy-két telefont – így nem akart többé busás összegekért titkárnőt foglalkoztatni, inkább felvett egy gyakornokot, akire csak a kevesebb felelősséggel járó feladatokat bízta. Helent kirúgták, aki ezt úgy élte meg, mintha kihúzták volna a lába alól a talajt – hiszen egész életében egyetlen munkája volt, amivel jól keresett, soha nem kellett megtapasztalnia, milyen az, amikor alulról kell kezdeni a karrierjét.

A gazdasági fellendülés idején sok mai harmincas járt így – a marketing, PR és személyi asszisztensek világában sokkal könnyebb volt rögtön jó munkával indítani, mint ma, amikor ezek a jó nevű szakmák kicsit leszállóágba kerültek. A probléma azonban nem itt van, hanem ott, hogy Helen (és vele együtt sok más harmincas) nem akarja lejjebb adni annál, amit már egyszer elért.

Nehéz újra a nulláról kezdeni Kép forrása: avenuelifestyle.com

4/5 Nehéz újra a nulláról kezdeni

Persze ez abszolút érthető – ha valaki évekig dolgozik jó fizetésért jó munkában, nehéz elfogadni, hogy ismét a nulláról (vagy egy kis tapasztalattal nem pont onnan, de ahhoz közelről) kell kezdeni az egészet. Kicsi a kapcsolati háló, kevés a szakmai tapasztalat, és igazán fáj a fizetés töredékéért gürcölni, hogy aztán feljebb kerüljön az ember.

Sok harmincas inkább azt választja, hogy ül otthon (vagy a szülei kanapéján), és kesereg, hogy nincs egy megfelelő állás sem számára, ahelyett, hogy venne egy nagy levegőt, és újra nekiállna felépíteni azt, amit most elvettek tőle. A jól hangzó kirakatpozíciók lassan eltűnnek, és egyre több kétkezi munkásra lesz szükség – Helennek pedig bele kell törődnie, hogy valószínűleg más szakmát kell választania.

Mi történik Helennel? Kép forrása: venustrappedinmars.com

5/5 Mi történik Helennel?

Helen két életút elé nézhet: az egyik az, hogy elvesztegeti a még megmaradó aktív éveit arra, hogy gyászolja az addigi életszínvonalát, és igyekszik ilyen-olyan alkalmi munkákból fenntartani magát, a másik pedig, hogy körbenéz a munkaerőpiacon, és adottságainak megfelelő, szerényebb munkát keres, vagy a felkínált munkáknak megfelelően képezni kezdi magát.

Nem ideális a helyzet, de nagyon sok harmincas belefut – a 90-es években oly' divatos kirakatmunkákat már nem engedhetik meg maguknak a vállalatok, sokkal inkább olyan embereket keresnek, akik egyszerre több pozícióhoz is értenek.

Nem kell eldobni a PR-t, csak érdemes egy kis sales-t és marketinget is hozzácsapni, és máris újabb karrierlehetőségek nyílnak meg. A kulcsszó az alkalmazkodás: ha Helen kesergés helyett elmegy dolgozni, viszonylag hamar lépdelhet a ranglétrán ahelyett, hogy elvesztegeti az idejét az „én túl jó vagyok ehhez az álláshoz” szindrómával.