Érdekességek a pezsgőről, tanácsok pezsgőiváshoz

Írta: ,

Tudjuk, hogy a pezsgő francia eredetű ital, de az egész világ ismeri. Mi leginkább ünnepekkor fogyasztjuk, de a franciák szerint a nap bármelyik szaka alkalmas pezsgőivásra. 

Élettani hatásai

1/5 Élettani hatásai

Ugyanazok, mint a bornál. Ha esténként mindennap meginnánk két pohár pezsgőt (vagy bort), és közben egészségtudatosan élnénk, hosszú életűek lehetnénk.

A pezsgő jó hatással van a szívműködésre, és elpusztítja a szervezetünkben a szabadgyököket, amelyek az öregedést és a betegségeket okozzák. 

Hogyan készül?

2/5 Hogyan készül?

A alapbornak szánt szőlőket félérett állapotban szüretelik, amikor a cukortartalom a teljes érettséghez képest alacsonyabb, a savtartalom viszont magasabb.

A pezsgőkészítés alapja az erősen savas bor, amelyet a lassú erjedés során hirtelen lehűtenek, így az erjedés leáll, és bizonyos mennyiségű cukortartalom megmarad.

Egy idő elteltével bepalackozzák, és áthelyezik melegebb környezetbe, hogy a borban levő élesztők a palackban ismét életre keljenek, és ismét élősködni kezdjenek a cukron.

Az erjedési folyamatban termelődő szén-dioxid nem tud elszökni, ezért szétárad a borban, amíg a palackot ki nem nyitják.

A pezsgő hosszú, keskeny pohárban mutat legjobban, amelynek kihegyesített alja fokozza a gyöngyözést.

A pezsgők csoportosítása szín és cukortartalom alapján történik. Színük szerint vannak fehér, vörös és rózsaszín (rozé) borok.

Cukortartalmuk alapján megkülönböztetünk különlegesen száraz (brut), száraz (dry, sec), félszáraz (demi sec, medium dry), félédes (demi doux, semi sweet) és édes (doux, sweet) pezsgőket.  

Története

3/5 Története

A nevét (franciául champagne) onnan kapta, hogy Champagne megyéből származik. A bor szénsavas változata errefelé már régóta közkedvelt volt.

Ez a tájék hűvös éghajlati adottságú volt, ezért a bor gyakran csak a szüret utáni tavaszon erjedt meg.

Kezdetben az ilyen bort nem itták meg, hanem kiöntötték, noha ez az a pezsgő volt, amiért ma már az egész világ odavan.

Az első pezsgőt élvezeti szándékkal a 17. században a hautvilliersi Benedek rendi apátság pincevezetője, Pierre Perignon állította elő: parafadugóval bedugaszolta az üvegpalackot, és viaszba mártott dróttal rögzítette. Amikor megkóstolta, azt mondta: „A csillagokat iszom!”

A pezsgő készítésének módja sokáig titok volt, csak a 18. században kezdett elterjedni. 

A „pezsgő” szó megalkotója és a magyarországi pezsgőgyártás

4/5 A „pezsgő” szó megalkotója és a magyarországi pezsgőgyártás

A magyar „pezsgő” szót gróf Széchenyi István alkotta meg, és elsőként Hitel című művében tett róla említést. Később a grófról is neveztek el pezsgőt.

A magyar pezsgőgyártás központja Pozsony volt, ahol hamarosan évente 10 millió palackot termeltek.

Alapítottak pezsgőgyárat Budafokon, Velencén, Nagymaroson és Pécsett is.

Az erjedésnek indult bort palackokba töltötték, majd parafadugóval légmentesen lezárták, így az erjedés végéig termelődő szén-dioxid a palackban maradt. 

Tanácsok

5/5 Tanácsok

A legjobb pezsgő, ellentétben a borral, nem a legrégebbi, hanem a legújabb évjáratú

Az igazán jó pezsgő nem műanyag dugóval, hanem parafadugóval lezárt palackban lakozik. A pezsgőt fogyasztás előtt hűtsük le!

A száraz fajták 6-8 fokon, a félszáraz és félédes fajták 8-9 fokon, az édesek 10-12 fokon élvezhetők a legjobban.

Néhány fokkal mindig hidegebb legyen, hiszen kitöltés után, a pohárban egy kicsit felmelegszik.