„Én őrültem meg, vagy ezek mindnyájan őrültek?” ‒ idézetek Anthony de Mellótól

Írta: ,

Anthony de Mello (1931‒1987) indiai származású jezsuita szerzetes, pszichoterapeuta Ébredj tudatára! című könyvéből idézünk szellemi ébredésről, belső énünk megtalálásáról, a feltétel nélküli boldogságról és szabadságról.

Ébredés

1/5 Ébredés

„Tudod, mi az egyik jele annak, hogy felébredtél? Az, hogy megkérded önmagad: 'Én őrültem meg, vagy ezek mindnyájan őrültek?'

Valóban ez. Minthogy őrültek vagyunk. Az egész világ őrült. Bizonyíthatóan holdkóros! Egyetlen oka van annak, hogy nem zárnak intézetbe: túl sokan vagyunk. Így tehát őrültek vagyunk.

A szeretetet, az emberi kapcsolatokat, az örömöt, a boldogságot, mindent felölelő őrült ideák szerint élünk.

Őrültek vagyunk, olyan mértékig, hogy azt kell hinnem, ha mindenki egyetért valamiben, akkor biztos lehetsz abban, hogy az tévedés.”

Boldogság feltétel nélkül

2/5 Boldogság feltétel nélkül

„… nem akarunk boldogok lenni. Más dolgokat akarunk.

Vagyis, tegyük pontosabbá: mi nem akarunk feltétlenül boldogok lenni.

Készen vagyok a boldogságra, feltéve, hogy ez meg az meg amaz a dolog az enyém. De valójában ez a mondanivaló a barátunknak, Istennek, vagy bárkinek:

'Te vagy a boldogságom! Ha nem kaplak meg, megtagadom, hogy boldog legyek.' Igen fontos ezt megérteni.

Nem tudjuk elképzelni, hogy e feltételek nélkül boldogok legyünk. Nem bizony! Nélkülük nem tudjuk elképzelni a boldogságot. Arra tanítottak, szabjunk feltételeket a boldogságunknak.”

Kötődés és szabadság

3/5 Kötődés és szabadság

„Amikor küzdesz valami ellen, örökre hozzákötődsz. Mindaddig, amíg küzdesz vele, erőt adsz neki. Pont annyi erőt adsz neki, amennyit arra fordítasz, hogy küzdj ellene.

'Fogadnod' kell tehát a démonjaidat, mert amikor küzdesz ellenük, akkor erőt adsz nekik.
Mondta már ezt neked valaki?

Amikor elítélsz valamit, hozzákötődsz. Az egyetlen módja annak, hogy kikerülj belőle, az, hogy keresztülnézel rajta.

Ne ítéld el, hanem nézz keresztül rajta! Értsd meg valódi értékét, és nem lesz szükséged arra, hogy elítéld vagy lemondj róla; egyszerűen megválsz majd tőle.”

Ki vagy?

4/5 Ki vagy?

„Ki él benned? Eléggé elszörnyülködtet, amikor megtudod.

Azt hiszed, szabad vagy, de talán nincs egyetlen gesztusod, gondolatod, érzésed, elvi álláspontod, hittételed sem, amely nem valaki mástól került beléd.

Hát nem szörnyű? És nem is tudsz róla. Egy gépies életről beszélsz, melyet az agyadba véstek. Erős meggyőződés van benned bizonyos dolgokról, és azt gondolod, hogy te vagy az, aki az erős meggyőződést táplálja.

De valóban te vagy te?

Jó adag tudatosságra ébredtségnek kell lennie benned annak megértéséhez, hogy az a dolog, amelyet „énnek” nevezel, egyszerűen egy halmaza, egy konglomerátuma múltbeli tapasztalataidnak, kondicionáltságodnak és programozottságodnak.”

Az „én”

5/5 Az „én”

„Én vagyok-e a gondolataim, a gondolatok, melyeket gondolok? Nem.

A gondolatok jönnek és mennek; én nem vagyok a gondolataim. Én vagyok-e a testem?

Arról informálnak minket, hogy testünkben sejtek milliói cserélődnek vagy újulnak meg minden percben, úgyhogy minden hetedik év végén egyetlen olyan sejtünk sincs, amely hét évvel korábban a testünkben lett volna.

A sejtek életre kelnek és elpusztulnak. De, úgy tűnik, az 'én' megmarad. Így tehát én vagyok-e a testem? Nyilvánvalóan nem. Az 'én' valami más és több, mint a test."