Eltűnnek-e valaha a vallások?

Zabolai Margit
Írta: ,
Eltűnnek-e valaha a vallások?

Kép forrása: unsplash

A történelem során számos hiedelemvilág, vallási irányzat, különféle istenhitek alakultak ki. Vannak, amelyek máig is meghatározzák a mindennapjainkat, mások követői teljesen eltűntek. Napjainkban azonban egyre növekszik az ateisták száma is, azoké, akik azt mondják: nincs Isten, és az élet a halállal egészen bizonyosan és totálisan véget ér. De vajon eljön a jövőben egy világ, amikor a vallásosak száma olyannyira visszaszorul, hogy eltűnnek a vallások a kultúrákból? Rachel Nuwer, a BBC újságírója utánajárt a kérdésnek.

Az ateisták száma egyértelműen növekszik, és bár jellemzően ez nem egy éljenző, lelkesítő és jókat ígérő csoport, mégis az ide tartozás sokak számára vonzó lehet. Vannak országok és kultúrák, amelyekben a történelem során soha nem volt még ennyire népszerű nyíltan ateistának lenni.

Nagyobb bizonyosságban kisebb a kereslet az istenre

„Napjainkban egyértelműen több ateista van, mint bármikor a történelem során, akár számszerűen, akár a Föld teljes populációjához viszonyítva, százalékban” – mondta el Rachel Nuwernek Phil Zuckerman, a kaliforniai Claremont-i Pitzer Főiskola szociológiai és világi tanulmányainak professzora, és a Living the Secular Life szerzője.

Az 57 országban több mint 50 000 embert vizsgáló Gallup International felmérése szerint a magukat vallásosnak valló személyek száma 2005 és 2011 között 77% -ról 68% -ra csökkent, míg a magukat ateistaként azonosítók aránya 3%-kal nőtt – így a Föld lakosságának már 13%-át becsülik hitetlennek.

Az ateisták tehát koránt sincsenek többségben, de mi van akkor, ha a globális trendek folytatódnak? Elképzelhető, hogy egy napon eltűnnek a vallások? A jövőbe persze senki nem lát, de tudva azt, amit a vallásokról tudunk, ideértve azt is, hogy egyesek milyen okokból döntenek a hit, mások pedig a hitetlenség mellett, találhatunk utalásokat arra, hogy alakul az emberiség és az istenhit kapcsolata a jövőben – írja Nuwer.

A tudósok még mindig megpróbálják megérteni azokat az összetett tényezőket, amelyek az egyén vagy egy nemzet ateizmusa felé irányulnak, de van néhány kapaszkodójuk. A vallás felé fordulás, a vallás elfogadásának része, hogy biztonságot nyújt egy bizonytalan világban. Tehát nem meglepő, hogy azok a nemzetek, amelyekben az ateizmus legmagasabb arányban jelenik meg, inkább olyanok, amelyek viszonylag magas gazdasági, politikai és egzisztenciális stabilitást biztosítanak polgáraiknak.

„A társadalom biztonsága úgy tűnik, hogy csökkenti a vallási meggyőződést” - mondja Zuckerman. Úgy tűnik, hogy a kapitalizmus, a technológiához való hozzáférés és az oktatás is összefüggésben van a vallásosság korróziójával néhány populációban.

Japán, az Egyesült Királyság, Kanada, Dél-Korea, Hollandia, Csehország, Észtország, Németország, Franciaország és Uruguay (ahol a polgárok többségének európai gyökerei vannak) minden olyan hely, ahol a vallás csak egy évszázaddal ezelőtt még fontos volt, de most legkisebb arányban vallásos közösségei élnek ezeken a területeken.

Ezek az országok erős oktatási és szociális biztonsági rendszerekkel, alacsony egyenlőtlenséggel rendelkeznek és viszonylag gazdagok.

„Alapvetően az emberek kevésbé félnek attól, hogy mi történhet velük” - mondja Quentin Atkinson, az új-zélandi Aucklandi Egyetem pszichológusa.

Úgy tűnik azonban, hogy a hit csökkenése az egész térségben előfordul, többek között még mindig erősen vallásos helyeken, például Brazíliában, Jamaikában és Írországban is.

Bajban még mindig imádkozunk

„Nagyon kevés az olyan társadalom, ami ma vallásosabb, mint 40 vagy 50 évvel ezelőtt” - mondja Zuckerman. „Az egyetlen kivétel lehet Irán, de ez nem egyszerű kérdés, mert a világi emberek elrejthetik hitüket.”

Az Egyesült Államok is egy kivétel, hiszen a világ egyik leggazdagabb országa, de magas a vallásossága is. (Egy nem régi Pew-felmérésből azonban kiderült, hogy 2007 és 2012 között az amerikaiak aránya, akik azt mondták, hogy ateisták, 1,6% -ról 2,4% -ra emelkedtek.)

A csökkenés azonban nem jelenti az eltűnést, mondja Ara Norenzayan, a Brit Columbia Egyetem szociológusa és a Big Gods szerzője. Az egzisztenciális biztonság sokkal törékenyebb, mint amilyennek látszik. Egy pillanat alatt minden megváltozhat: egy részeg vezető megölhet egy szeretett embert; egy tornádó elpusztíthat egy várost; az orvos végzetes diagnózist adhat ki. Mivel az éghajlatváltozás az elkövetkező években elpusztíthatja a világot, és a természeti erőforrások potenciálisan szűkösek, az ezzel járó szenvedés és a nehézségek a vallásosságot növelhetik.

„Az emberek el akarnak menekülni a szenvedésektől, de ha nem tudnak, akkor azt szeretnék, hogy legalább valami értelmet találjanak benne” - mondja Norenzayan. „Valamilyen oknál fogva úgy tűnik, hogy a vallás jelentést ad a szenvedésnek – sokkal többet, mint bármely világi idea vagy hit, amiről tudomásunk van.”

Ez a jelenség újra meg újra lejátszódik kórházi helyiségekben és katasztrófa-zónákban világszerte. 2011-ben például egy hatalmas földrengés csapott le Christchurch-ben, Új-Zélandon, egy rendkívül világi társadalomban. Azon emberek körében, akik tapasztalói voltak az eseménynek, a vallásosok aránya hirtelen megnövekedett, de az ország többi része továbbra is éppen olyan szekuláris volt, mint bármikor addig. Míg a szabály alóli kivételek léteznek – például a japán vallásosság aránya a második világháború után zuhant – Zuckerman szerint nagyrészt a Christchurch-modellt követjük.

„Ha valami szörnyű megtapasztalásának hatására válnánk ateistává, akkor mindannyian ateisták lennének” - mondja.

Genetikailag belénk van kódolva a hit

De ha a világ bajai csodálatosan megoldódtak, és mindannyian békés és méltányos életet éltünké, a vallás valószínűleg még mindig nem tűnne el. Ez pedig azért van, mert úgy tűnik, az evolúció okán fajunk neuropszichológiájában létezik egy isteni alakú lyuk, amit ki kell valamivel töltenünk – mondja Nuwer.

Ennek megértéséhez meg kell egy kicsit ismerkednünk a kettős folyamatelmélettel. Ez a pszichológiai modell azt állítja, hogy két nagyon alapos gondolkodásmódunk van: 1-es számú rendszer és 2-es számú rendszer. A 2-es számú rendszer viszonylag újonnan alakult ki. Ez a hang a fejünkben: az elbeszélő, aki úgy tűnik, soha nem hallgat el. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy logikusan tervezzünk és gondolkozzunk.

Az 1-es számú rendszer viszont intuitív, ösztönös és automatikus. Ezek a képességek folyamatosan fejlődnek ki az emberben, függetlenül attól, hogy hol születnek. Ezek túlélési mechanizmusok. Az 1-es rendszernek köszönhetően tartózkodunk a rothadó hústól, ez a rendszer engedi meg számunkra, hogy anyanyelvünket anélkül beszéljük, hogy gondolkodnánk róla, és ezen múlik, hogy a csecsemők képesek-e felismerni a szülőket és megkülönböztetni az élő és nem élő tárgyakat.

Ez arra enged következtetni, hogy olyan mintákat keresünk, amelyekkel jobban megérthetjük világunkat, és a szokatlan események jelentését, mint például a természeti katasztrófák vagy a szeretteink halála.

Amellett, hogy segített nekünk navigálni a világ veszélyein és társakat találni, egyes tudósok úgy vélik, hogy az 1-es számú rendszer lehetővé tette a vallások fejlődését és örökösödését is. Például az 1-es rendszer ösztönösen az élet jeleinek keresésére ösztönöz mindenütt, függetlenül attól, hogy vannak-e ott ilyenek, vagy sem. Évekkel ezelőtt ez a tendencia valószínűleg segített megóvni bennünket a rejtett veszélyektől, például az oroszlánoktól, amelyek a fűben guggoltak, vagy a bokorba rejtőző mérges kígyóktól De ugyanez fogékonnyá tett bennünket arra is, hogy higgyünk egy nem látható. létezőkben is, legyen az akár egy jóindulatú, bennünket felülről vigyázó isten, vagy egy szárazsággal büntető, őrült hatalmasság, esetleg egy sötétben rejtőzködő szörny.