Drasztikusan fogy a Föld víztartaléka - ne engedd, hogy unokáid szomjazzanak

Írta: ,

Az a kisebbik gond, hogy az energiaforrások kiapadnak, és közeleg az energiaválság. Az emberiség egyik rémálma, hogy a Földről, a kék bolygóról elfogy az iható víz. Nos, én nem ettől félek... inkább attól, hogyan csinálnak majd a víz ihatóvá tételéből egy hatalmas üzletet, nagyobbat, mint a kőolajból – miközben milliók fognak szomjan halni, milliók lesznek zsarolhatók, kizsákmányolhatók a vízhiány következtében. Ne engedd, hogy így legyen!

A Föld vizei

1/6 A Föld vizei

A Földön elérhető vizek 93 százaléka sajnos nem iható, mert sós tengervíz. Sőt, ez a víz nem csak az embereknek, állatoknak alkalmatlan, hanem locsolásra is.

A maradék – iható – víz nagy része „jégbe fagyva” található meg a felszínen.

Tehát minimális az vízmennyiség, ami különösebb – és költségesebb – kezelés nélkül használható, iható. Mondhatnánk azt is, hogy a jéggé fagyott vizet csak fel kell melegíteni.

Ám arra nem gondolunk, hogy ez igen költséges, ahogy arra sem gondolunk, hogy hogyan szállítanánk ilyen mennyiségű vizet A pontból B pontba, és hogyan tárolnánk azt.

Mire megy el a víz?

2/6 Mire megy el a víz?

A víz nagy részét, a háromnegyedét viszi el a mezőgazdaság és állattenyésztés. Ami marad, abból fedezzük az ipar vízfogyasztását, és az emberek hétköznapi létéhez szükséges vízmennyiséget.

Az elmúlt száz évben olyan méreteket öltöttek a „modern élet” által ránk kényszerített vízpazarlási szokások, melyek kapcsán újra felül kell vizsgálnunk: megengedhetjük-e ezt magunknak.

Hiszen, ha így folytatjuk, unokáink szomjazni fognak, vagy olyan árat fognak fizetni egy-egy pohár vízért, mint most mi az aranyért.

Az édesvíz eloszlása – a legnagyobb igazságtalanság

3/6 Az édesvíz eloszlása – a legnagyobb igazságtalanság

Az édesvíz-készlet eloszlásának aránya a Földön nem egyenletes. A Föld egyes részei szó szerint szomjaznak, ahogy az ott élő emberek is.

A vízfelhasználás a metropoliszok körül koncentrálódik, illetve azon területeken, melyek ezeket a metropoliszokat kiszolgálják élelemmel.

Mivel ezeken a helyeken koncentrálódik a tőke is, fennmaradásuk érdekében víz szempontjából is jobban ki vannak szolgálva, mint a Föld többi területe.

Ezeken a helyeken az elvárt komfortérzet kielégítése érdekében igen nagy a vízpazarlás, míg vannak olyan helyek a Földön, ahol gyermekek állati vizeletet isznak – feltéve, ha van még élő állat.

Közeleg az újabb kőkorszak?

4/6 Közeleg az újabb kőkorszak?

Nem, most is abban élünk. Akkortájt volt „divat” a zsákmányolás – kizsákmányolás.

Annyit fejlődtünk csupán, hogy a Föld kizsákmányolása ipari méreteket öltött, sőt, már egymást is kizsákmányoljuk, nem csak az anyatermészetet. Ezen felül egy dolgot csinálunk még: amit nem tudunk elvenni a természettől, azt elpusztítjuk.

Civilizáltnak hisszük magunkat, ám barbárabbak, ostobábbak vagyunk, mint valaha.

A tragédia ebben az, hogy a még arra sem vesszük a fáradságot, hogy ha mi elrontottuk, legalább a következő generáció legyen lojálisabb nevelésünk és hibáink által az emberiség létét biztosító Földhöz és a rajta lévő kincshez, a vízhez.

A kapálózás

5/6 A kapálózás

Nagyon jó és nemes dolog az, hogy a vízmű kiadványokban hívja fel a vízpazarlás elkerülésének módjaira a figyelmet, de ez sajnos nem elég.

Ugyanis opcionális – tehát, ha nem kapkodok reggel, eszembe fog jutni, hogy elzárjam a fogam sikálásának ideje alatt a csapot, ha viszont kapkodok, nem érdekel.

Sokkal drasztikusabb változtatást kellene eszközölni, agresszívabban kellene a jelen nemzedékét rászorítani a vízspórolásra, és a jövő nemzedékét megtanítani arra, hogy a víz az élet.

Amíg csak finomkodva nevelünk, kérünk, addig csak annyit érünk el, hogy Gipsz Jakab szerdán akar valamit tenni a természetért, hogy csillapítsa lelkiismeret-furdalását, mert azon a héten nem gyűjtötte szelektíven a szemetet.

Az emberiség sajnos fuldoklik...

6/6 Az emberiség sajnos fuldoklik...

...és nem a vízben, hanem az ostoba gondolatokban, a töménytelen szemétben, a szennyezett levegő miatt, és a Pató Pál úri viselkedésminta szorításában...

Gyerekkoromban, amikor helytelenül viselkedtem a környezetemben élőkkel, akiknek létemet köszönhettem, vagy romboltam környezetemet, mindig ezt mondták nekem (elnézést kérek azoktól, akik számára ez túl erős, ám szükséges, mert rövid és közérthető megfogalmazás): nem [email protected] oda, ahol eszünk.

Márpedig az emberiség éppen ezt teszi. Az egész Földdel és annak kincseivel úgy bánik, mint egy kisgyermek egy kibiztosított pisztollyal – játékként. Életveszélyes játékként.