Minden idők 5 legbotrányosabb fotósa: arcpirító képeket lőttek

Zabolai Margit
Írta: , Frissítve:

Cuki babafotók, mosolygós esküvői képek és céges karácsonyi partik – ezek azok a témák, amiket az alábbi fotósok nem vállaltak, helyette viszont készítettek olyan képeket, amelyek akár teljes egészében átformálták azt, ahogyan ma a vizuális művészetekről beszélünk.

A háború utáni évtizedekben az amerikai társadalom a fogyasztás, a viszonylag könnyen elérhető jólét és az élet élvezete felé fordult, és nem akart tudomást venni a világ bajairól. A ’80-as években azonban egyre több művész érezte úgy, hogy ezzel szembeszállva kell megmutatni a valódit, az igazit, a felszín alatt rejtőző csúfot.

Így volt ezzel Joel-Peter Witkin is, akit egyesek zseninek, mások beteg embernek tartanak: fényképezett bizarr tárgyakat, különös embereket és nagyon gyakran hullákat, bizarr módon összeeszkábált testrészeket is.

Saját elmondása szerint élete meghatározó élménye volt, amikor gyerekkorában szemtanúja volt egy autóbalesetnek, ami után az autós leszakadó feje egyenesen a lábához gurult.

Hogy mindez igaz-e, vagy csak egyike Witkin teljesen észbontó illúzióinak, biztosan senki nem tudja.

Fényképezte Andy Warholt, Deborah Harry-t és Patty Smith-et, portréfotóival elismert részese lett a New York-i vizuális művészeknek, de sokaknál kiverte a biztosítékot homoerotikus vagy szadomazochista képeivel, amelyekkel az amerikai kultúrháború első sorába állt.

1989-ben egy múzeum kitiltotta a szóló kiállítását, és ezzel szenvedélyes párbeszéd indult meg az úgynevezett „obszcén” művészet állami támogatásáról.

Mapplethorpe fényképeivel mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy a művészet határairól és az alkotás szabadságáról beszélni kezdjünk.

Ja, és készített magáról egy önarcképet, amin a kamera felé fordított ánuszába helyez egy ostort.

Ha már a határok feszegetéséről van szó…