Bajnokok a ringben – Olimpikonokkal az olimpiáról

Írta: ,

Kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, háromszoros világbajnok és londoni olimpiai győztes tornász, valamint egy olimpiai ezüst- és bronzérmes kézilabdás – az idén nem lehetnek ott Rióban, mégis csak érzelmekkel telve tudnak az ötkarikás játékokról beszélni. Nagy Tímea, Berki Krisztián és Kökény Beatrix mesél nekünk olimpiai emlékeiről, jövőbeli terveiről, és természetesen családjáról.

Nagy Tímea: Meg kell tanulni, mit jelent küzdeni, elesni, majd felállni!

A párbajtőrvívó augusztusban ünnepli születésnapját, de sem ez, sem az olimpia nem vonja el a figyelmét arról, hogy a gyermekei nyarát tökéletesen megszervezze. „Számomra elsődleges, hogy a gyerekek vakációja jól teljen. Mindháromra kőkemény edzőtáborok várnak, én pedig vívótábort tartok augusztus közepén. Persze ha jut idő tévézésre, az olimpia lesz a legfontosabb néznivaló. Ilyenkor nálunk még a rajzfilm sem előzheti meg a sportközvetítéseket.”

Bár Tímea benne van a Budapest 2024 ‒ Magyar Olimpiai Bizottságban, s külön megkérték, hogy legyen ott Rióban, ő mégsem utazik. Mert akkor nem tarthatná meg az Erzsébet-tábort, és a gyerekeivel sem lehetne együtt annyit. Így itthon marad, családja és a 194 kis vívópalánta örömére.

A sportot nem aranyéremben kell nézni

A gyerekek mindannyian vízilabdáznak: Csenge (17) válogatott kapus, Luca (14) és Csanád (10) is vízipólóznak. „Nem szeretnék élsportolót nevelni belőlük. Amúgy sem lehet erre nevelni senkit. Vagy az szeretne lenni, vagy másban kell kiteljesednie. Én csupán ahhoz ragaszkodom, hogy sportoljanak. Csenge szeretne élsportoló lenni, de például Luca nem tesz semmit pluszban azért, hogy bekerüljön az élvonalba. Csanád pedig még kicsi ehhez, bár ő is szereti az eredményt. Amikor valaki elkezd sportolni, lehet látni rajta, hogy egyszer bekattan, és bármit megtenne, hogy ő legyen a legjobb. Csengénél ez nagyon egyértelmű volt, ő otthon is hasizmozott, hogy bekerüljön a válogatottba. Mintha magamat látnám. Nem féltem őt, benne megvan pont az a fajta intelligencia, ami kell a jó sportolói léthez: a kudarcot feldolgozni, nem másra tolni a hibát. A küzdeni akarásával egyébként is többet nyerhet, mintha olimpikon lenne vagy válogatott csapattag. A sportot nem aranyéremben kell nézni, hanem hogy mire tanít, mit kapsz tőle az érmeken túl.”

Tímeát is sok mindenre megtanította a sport: kitartásra, alázatra, küzdeni tudásra és arra, hogyan kell kezelni a kudarcot. Ezért is tartja Berki Krisztián tornászt példaképének, a nemzet sportolójának. Mert ahogy ő tudomásul vette és feldolgozta, hogy nem lehet ott idén Rióban, az példaértékű. A párbajtőrvívó szerint ezt mindenkinek meg kellene mutatni, hogy megtanulják az emberek, mit jelent küzdeni, elesni, és felállni újra és újra. „Nekem mindig azt mondták anyuék, hogy nagy eredmény a 64. vagy a 27. hely, vagy hogy ezüstérmes vagyok. Jólesett, hogy vigasztaltak, de tudtam belül, az aranyérem más lenne. És Csenge is, mikor azt hajtogatom neki, hogy nem az olimpiai éremtől lesz boldog, csak odabújik pityeregve hozzám, de nem hiszi el belül, amit mondok. Viszont kell egy hátország, ahol biztonságban érzi magát. Tudom, hogy ez mennyire nehéz neki. Olyankor én is belehalok kicsit, és jobban fáj, mint bármi más. Az én vereségeim közel sem sajogtak úgy, mint most az övéi.”

Érettségi és sport mindennap

Tímea ma már nem vív, ami elsősorban annak tudható be, hogy igen feszített az időbeosztása. Hajnali 4-kor kel, fél 5-től 6-ig sportol, aztán ébreszti a gyerekeket, majd jön a reggeli, fogmosás, iskola, munka, délután összeszedi őket, és következik a tanulás, a vacsora. Azt mondja, este nem kell altatót bevennie, hogy elaludjon. De a reggeli mozgást mégsem hagyná ki soha. „Van egy bevált gyakorlatsor, amit sportolóként csináltam: szökdelés, hasizom, fekvőtámasz, ezt mindennap lenyomom. Nem azért, hogy bombanő legyek, hanem mert ha kihagyom, olyan, mintha nem mosnék fogat. Nyaralás alatt viszont az akaraterőt is pihentetni kell, ilyenkor nem edzek, utána persze garantáltan jön az izomláz.”

Lassan vége a nyárnak, ősszel új feladatok várnak a családra. Csenge érettségire készül, Luca felvételizik, Csanád most lesz ötödikes. Csenge talán a Testnevelési Egyetemre megy vízilabdaedzői szakra, de nem kizárt, hogy a jó nyelvérzékét szeretné inkább kamatoztatni. „Nem szólok bele a választásukba, csak útmutatót próbálok adni. Az akaratomat nem szeretném rájuk kényszeríteni, de vannak elvárásaim, amelyekből nem vagyok hajlandó engedni. Ilyen például az érettségi és a napi sport. Aztán hogy milyen szintre szeretnének eljutni, az már rajtuk múlik.”

A teljes cikket a Családi Lap 2016 augusztusi számában olvashatod el!

Szerző: Irimiás Alíz