Anyanyelvünk gyilkosa a szleng?

Írta: ,

A szleng elkerülhetetlen. A számítógép megjelenése előtt a szleng inkább a rovott múltú emberek sajátja volt, vagy épp a „menőzni” akaró fiataloké. A számítógép, az internet viszont mindent megváltoztatott…

Spontán nyelvújulás, de kell-e ez nekünk?

A kérdés kissé idejétmúlt, ugyanis a most felnövő generáció már napi szinten, mindenhol használja a számítógépes „szlenget”. Ez többnyire rövidítésekből áll.

A közösségek sajátos szavai bizonyos mértékben fedik egymást, terjedésük ízlés kérdése többnyire. A szleng mára sokszorosan túlnőtt a börtön szlengből kialakult utcai szleng kategóriából. 

Nagyon úgy tűnik, hogy szükség van rá, hiszen az összetartozás érzését adja, elkülönít bizonyos közösséget a többitől.

Amire viszont nincs szükségünk, hogy csodás, eredeti, páratlan szókinccsel rendelkező nyelvünk feledésbe merüljön. Tehát, csak akkor jó móka a szleng, ha anyanyelvünk szépsége, sajátossága megmarad.

„Verbális lázadás a hierarchia ellen, és igazságtevés a humorral”

A szleng több dolog miatt népszerű. Leegyszerűsít, „korszerűsíti” a szavakat, feszegeti, és egyben tompítja a tabufogalmakat, ugyanakkor nevén is nevezi a dolgokat.

Szándékosan hoz létre hibás szavakat, mely többnyire humoros, így „könnyebb” használni őket mondjuk egy kínos helyzetben.

A szlengben ott van az érzés, hogy nem minden a fennköltség, nem feltétlenül kell mindig, körömszakadtáig kapaszkodni a tökéletességhez.

A szleng – és főleg annak elterjedése – egy fricska, nem csak a használónak, hanem az egész társadalomnak.

Olyan normákat szeg meg, melyek nem életszerűek, vagy csak a hétköznapokban értelmetlenül merevek. A két kulcsszó: humor és tabu.