A történelem 4 legkülönösebb karácsonya

Írta: ,

Családi összejövetelek, töltött káposzta, fénysor és éneklés. A karácsonyban azt szeretjük többek között, hogy tradíciója van. A történelem során azonban voltak olyan karácsonyok, amelyek egészen másképpen alakultak.

Az első Holdutazás

Nem szép dolog karácsony napján tévét nézni a közös családi program helyett, de még így is érhető, hogy 1968-ban az Egyesült Államokban nagyon sok család tapadt a képernyőre karácsony napján.

A Holdra szállás ugyan még váratott magára, a szovjet űrprogram gyors előrehaladása miatt azonban az amerikaiak gondoltak egy merészet: az Apollo-8, az Apollo-program második olyan küldetése, amellyel emberek indultak az űrbe, a történelemben elsőként megcélozta a Holdat, noha a leszállást ekkor természetesen még nem tervezték.

Az Apollo-8 karácsony napján állt Hold körüli pályára, Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders 20 órán át keringett a bolygó körül, miközben – a világon szintén elsőként – többször is élő tévéadást közvetítettek. Az Apollo-8 először érte el a második kozmikus sebességet, űrhajósok először álltak pályára egy másik égitest körül, és szintén elsőként hagyták el ezt a pályát.

A legénység tagjai láthatták először saját szemükkel a Hold túloldalát, és szintén ők látták először egyszerre, bolygóként a Földet, így a küldetés első helyen áll a legtöbb első helyet besöprő űrprogramok listáján is.

A Hold körül töltött karácsony éjszakáján egy tévés kapcsolás alatt az űrhajósok a Bibliából olvastak föl az amerikaiaknak, Jim Lovell pedig azt mondta a lélegzetelállító, ember által még soha nem tapasztalt látványról: „Innen nézve a Föld egy hatalmas oázis az űr végtelenjében…”

Karácsonyi csoda a világháborúban

A karácsony szelleme néha a legváratlanabb helyekre is elér. 1914-ben német, angol és francia csapatok egy Belgium területén lévő lövészárokban töltötték a szentestét, lőni azonban senkinek sem akaródzott ezen a napon.

Az elbeszélések szerint a németek voltak azok, akik a lövészárkukat fenyőágakkal és gyertyákkal dekorálták ki, majd elkezdték énekelni a Csendes éjt.

Az angol csapatok felismerték a dalt, és saját, angol nyelvű verziójukkal válaszoltak rá. Nem sokkal később a katonák – annak ellenére, hogy erre egyik oldalról sem kaptak engedélyt – kimerészkedtek a lövészárkokból, és középen, a „senki földjén” kezet ráztak azokkal, akiket néhány órával korábban még lőttek.

A csapatok cigarettával, némi alkohollal és egyéb, náluk lévő apróságokkal ajándékozták meg egymást, sőt még egy labda is előkerült, amivel egy rövid meccset játszottak. A katonák végül visszatértek a saját lövészárkaikba, de egyes elbeszélések szerint azok, akik a „karácsonyi csoda”-ként ismertté vált eseményen részt vettek, soha többé nem voltak hajlandóak egymásra lőni, és ha tűzparancsot kaptak, csak fölfelé, a levegőbe célozva sütötték el a puskájukat.

Az embereket végül máshová helyezték, a csapatok cserélődtek, és a tűzharc visszatért a belga lövészárkok közé – a különleges karácsonyi történet azonban máig az emberségesség szimbóluma sokak számára.