A rabszolgatartás örök – 5 000 éve tart, és még mindig nincs vége

Írta: ,

Azt gondolnánk, hogy a rabszolgatartás az ókorra, vagy a nagyon távoli országok, nagyon primitív, fejlődésben elmaradt részeire jellemző. Pedig nem, hazánkban is van – és tetten is érhető – több módozata.

Mit nevezünk rabszolgaságnak?

A rabszolga olyan ember, akit megfosztottak személyes szabadságától, tárgyként kezelik őt, tehát valaki másnak a tulajdona.

A Wikipédia szerint, hivatalosan ma a rabszolgaság a világ minden országában megszűnt. Ennek ellenére sok ember él ilyen típusú függőségben.

Tehát, mégis van rabszolgaság – a világ minden táján , csak nem merik a nevén nevezni.

Vannak statisztikák, százalékok és konkrétnak tűnő adatok, ám sokszor még nagyságrendileg sem tudják megmondani, hogy hány ember – köztük rengeteg gyermek – születik bele, kényszerül az életben maradás érdekében ebbe az életformába.


A paranoia társadalma: mitől rettegünk mindannyian?


Ennek oka, hogy míg az ókorban természetes volt a rabszolgatartás, most titkolni és büntetni való rémtett. Ennek okán nincs együttműködés, így nincsenek pontos adatok.

Az eszközök

A zsarolás a rettegésbe, az őrületbe hajszolja az embert. Ennek oka, hogy folyamatos nyomás által torzul a világról és saját magunkról alkotott kép.

A zsarolás, csúsztatásokkal vagy hazugságokkal tartja sakkban az embert, elhiteti vele a fél igazságokat, rettenetesnek állítja be azt, ami valójában nem az, rettenetes jövőképet ad – és rögtön megoldást is: legyél jó, csináld azt, amit mondok, és nem esik bántódásod.

A rabszolgának csak annyit engednek meg vágybeteljesítés kapcsán, amennyi még „életben tartja” reményeit, mely – a végső elkeseredettségben élve – az egyetlen életösztönt tápláló tényező.

Tehát, a zsarolás lélek-ketrece mellett a vágy és remény a póráz, amivel irányíthatóvá válik az ember.