A kevesebb néha több – Így tudsz segíteni a mindennapokban az autizmussal élőknek

Írta: ,

Az ismeretlentől való félelem sokszor gátakat épít körénk. Hiába van meg bennünk a segítő szándék, ha nem tudjuk, hogyan segíthetünk, egyáltalán, hogyan szólítsuk meg a másikat. Cikksorozatunkban tabuk nélkül beszélünk a különböző fogyatékossággal élőkről, és arról, hogyan tehetsz azért a mindennapokban, hogy egyszerűbb legyen az együttélés.

Zavart szül, zavarba jössz, zavarba jönnek

Ma Magyarországon minimum 100.000 autista ember él, az autizmus mégis kevéssé ismert jelenség azok előtt, akiknek családtagja, ismerőse, vagy ők maguk nem érintettek. Az autizmus olyan összetett állapot, amelynek bemutatása külön cikket kívánna, de gyakran az alapvető ismeretek is hiányoznak ezzel kapcsolatban. „Tény, hogy az autizmus nem egy olyan fogyatékosság, ami messziről felismerhető” – magyarázza Kővári Edit, az Autisták Országos Szövetségének elnöke, miért okozhat mindenki számára kellemetlen helyzetet, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy az útitársunk a buszon esetleg autista.

Az autizmus ráadásul esetleg olyan viselkedésformákkal járhat, amelyek másokból megrökönyödést, esetleg félelmet váltanak ki, holott lehet, hogy egy autista társunk számára csupán nyugalmat hozó beidegződésről van szó.

A legjobb, ha hagyod, hogy a maguk útját járják

Megnehezíti a többségi társadalomba való beilleszkedést az is, hogy autista társaink az egyébként megszokott, segítő szándékú közeledést sem mindig tudják értelmezni.

Egy autista nagyon rosszul viselheti, ha például egyszerre hárman beszélnek hozzá, vagy ha valaki esetleg megérinti. Lehet, hogy a másik ezt segítőleg, jó szándékúan teszi, mert mondjuk meg akarja nyugtatni, de ha az autista személy például hiperérzékeny, akkor ezzel többet ártunk, mint használunk. Egy autista nem tud úgy olvasni a kontextusból, ahogyan azt mi tesszük, és lehet, hogy tökéletesnek tűnik a kommunikációja, mégsem érti, amit mi mondunk, melynek hátterében több ok is állhat. Egy idegenekkel teli busz számára kaotikus környezet lehet, ahol sokféle emberi viselkedést kell értelmezni, sokféle szag és illat terjeng, egymáshoz érhetnek az emberek, lehet, hogy nem tudja, mire számíthat, és egy ismert ülés, egy megszokott sarok, egy berögzülés számára a biztonságot jelentheti, ezért a legjobb, ha hagyjuk, hogy azt tegye, amiről tudja, hogy a számára legjobb” – mondja az elnök.