A hangjuk a hangszerük – A szinkronszakma rejtelmei

Írta: ,

Ha azt mondom, hogy Nemes Takách Kata vagy Galambos Péter, vajon fel tudná idézni az arcukat? És ha inkább azt mondom, hogy a Neveletlen hercegnő, vagy Ross a Jóbarátokból, ugye máris hallja a jellegzetes hangokat? Szinkronszínészek, akikkel nap mint nap találkozunk, még ha talán nem is tudunk róla.

A legtöbben valószínűleg zavarba jönnénk, ha azt kérnék tőlünk, hogy soroljunk fel néhány szinkronszínészt, mint ahogy az sem lenne egyszerű feladat, ha fel kellene idéznünk George Clooney, esetleg Matt Damon hangját. Azt viszont minden bizonnyal rögtön kiszúrnánk, ha legújabb filmjükben a megszokottól eltérő orgánumon szólalnának meg. „Egy szinkronizált filmnél csak a hibákat vesszük észre. De ez így is van rendjén, hiszen akkor jó egy szinkron, ha a néző nem arra figyel, mert úgy érzi, hogy valóban az eredeti szereplők beszélnek. Tulajdonképpen mi láthatatlan munkások vagyunk. Ehhez viszont jó minőségű szinkron, megfelelő szereposztás és profi színészek kellenek” – mondja Ambrus Zsuzsa szinkronrendező, a Mahir szinkronstúdió vezetője.

Mindenki azt mondja, hogy olyan szép a hangom. Vajon lehetnék szinkronszínész? – sokszor szögezték már Zsuzsának ezt a kérdést, amikor megtudták, hogy szinkronstúdióban dolgozik. És ugyan tényleg vannak kellemes hangú postások és pénztárosok, Zsuzsa szerint a lelkesedésnél jóval több kell a szakmához. Mint meséli, ma már mindenféle tanfolyamok hirdetik magukat, de olyan, hogy szinkronszínészképzés, jelenleg nem létezik Magyarországon. „Igazából nem szinkronszínészképzésre lenne szükség – sokan magát a kategóriát is vitatják –, hanem a színészképzés keretein belül kellene elsajátítani a szinkronizálás gyakorlatát. Annál is inkább, mivel legtöbben a Színház- és Filmművészeti Egyetemről vagy színitanodákból kerülnek a stúdiók világába.”

Nyávogós férfihang és vámpírlány

Sokan a szinkronszínészkedést mint szakmát megkérdőjelezik, Galambos Péter azonban egyike azoknak, akik büszkén vallják magukénak ezt a hivatást. Ő kifejezetten a stúdióban érzi otthon magát. „Szinkronszínésznek hívom magam, hiszen jelen pillanatban kizárólag ebben élem ki a színészi tudásomat” – mondja Péter, aki anno fogadásból jelentkezett a Színművészetire, ahol azonnal felfedezte különleges hangját, és egyik barátja tanácsára elment egy válogatásra az akkor még működő Pannónia Filmstúdióba. Eleinte az úgynevezett tömegezéssel kezdett, majd jöttek a kisebb és nagyobb önálló feladatok, sőt még a rádiós és televíziós műsorvezetésbe is belekóstolt.

Galambos Péter (Forrás: youtube.com)

Pétert különleges, füstös hangja miatt rendszeresen hallhatjuk dokumentumfilmek és természetfilmek narrátoraként, de gyakran osztják rá a színes bőrű színészek által játszott szerepeket is. Ennek ellenére, mint mondja, mégis egy nyávogós férfihang lett a legnépszerűbb szerepe, méghozzá Ross Geller, a Jóbarátok című sorozatból. „Azt hiszem, ez egyike volt a leglassabban készülő szinkronmunkáknak, ugyanis sokszor percekig nem tudtuk folytatni a felvételt, annyit röhögtünk a kollégákkal egy-egy poénon.”

És hogy szerinte mi kell ehhez a szakmához? „Színészi tudásra mindenképp szükség van. A hang egy hangszer, és mi annyival tudunk többet másoknál, hogy megtanultunk bánni ezzel a hangszerrel.”

A teljes cikket a Családi Lap 2016 márciusi számában olvashatod el!

Szerző: Iliás-Nagy Katalin