A börtön nem Hawaii: a rabok valódi élete (1. rész)

Írta: ,

Megvoltak saját elképzeléseim a börtönéletről, a rabokról. Nemrég alkalmam nyílt arra, hogy részt vegyek egy börtönlátogatáson, melynek alkalmával szerettem volna kicsit túllátni azon, amit a szemmel érzékelünk. Nos, ez sikerült. Ez a kétrészes cikksorozat nem a kemény, börtönben töltött mindennapokról szól, hanem az emberekről, rabokról és szabadokról, egy különleges élethelyzetről…

Produktív emberek

1/6 Produktív emberek

A börtön lakóinak nagy többsége dolgozik, azért, hogy fedezni tudja saját ellátását, hiszen az állam az alapfeltételeket tudja biztosítani: a helyet, őrzést, az orvosi ellátást, az alap higiéniai feltételeket a fertőző betegségek elkerülése végett.

A bezárt embernek hirtelen nagyon sok szabadideje van. Reggel ötkor kelnek, este tízkor van villanyoltás. Van lehetőség tanulásra, nyelvtanulásra, akár főiskola szintjén is, emellett van könyvtár, programok, sőt börtönrádió is.


Tippek: Ne égjen a körmödre a tanulnivaló!


Utóbbi nem feltétlenül a szórakozásról szól, mert az aktuális hírek kapcsán a kommunikációt is megkönnyíti a rabok és a börtön dolgozói között.

Művész családból származóként megdöbbentő volt látni, hogy ezek, a társadalom számára „leírt” emberek, milyen csodás, részletekben gazdag, szakértelmet igénylő képző- és iparművészeti alkotások létrehozására képesek.

Láttam asztalon spanyol nyelvkönyvet, precízen kiteregetett, jó illatú ruhákat, folyosót takarító férfiakat és olyan rendet, melyet sok otthonban, néha a sajátomban sem látok.

„Idegen közöttünk”

2/6 „Idegen közöttünk”

A börtönélet folyamatos krízishelyzet: onnan nem lehet szabadságra menni, mint a munkahelyről, vagy elbújni, elfutni sincs hová, a problémák elől, melyekből az összezártság és egyéb tényezők miatt folyamatos utánpótlás van.

Ott és akkor mindenkinek meg kell oldani, képességei szerint.

Így logikus, hogy az ott élők viselkedésében, érzelmi és etikai képességében, kisebb-nagyobb mértékben regresszió tapasztalható.

Ez konyhanyelven, nagyon kisarkítva(!) azt jelenti, hogy olyan érzelmi válaszreakciókat adnak az őket érő új ingerekre, mint a gyerek. Látogatásunk alkalmával különbözőképpen viselkedtek, de egy dologban mégis azonosan: igyekeztek felhívni a figyelmet magukra.

Többnyire bizonytalanul elindultak a rácsok, azaz mifelénk, de volt aki „meghökkentés” gyanánt odakiáltott: reakciót várva. Pont, mint a gyerekek: figyelmet kívánt felkelteni, ez adja a sikerélményt.

Ez jól példázza, hogy ingerszegény ott bent a környezet, a programok, a lehetőségek ellenére. Azt is megmutatta, hogy milyen erős feszültség van az ott élőkben.

Miért rossz ott bent?

3/6 Miért rossz ott bent?

A korlátozás kiterjedhet a falra felrakható családi képekre is. A valós világgal való „érintkezés”, a valóban fontos – minden emberben ott élő – érzelmi kötődések, a kinti léttel való érintőleges azonosulás csak kint készült fényképek által lehetséges.

A normalitás felé terelés a „valamit valamiért” elv alapján történik, melynek nincsenek(!) kiskapui. Szigorú következetesség van. Az egyértelmű, egyszerű szabályokat mindenki képes betartani. Igen, ez degradáló, és igen, az ember ettől sokkal bonyolultabb.

Ám ott bent, az átláthatóság mindenkinek érdeke, hiszen a cél, hogy az alapoktól kezdve tanulják meg az emberek az élethez szükséges normákat, melyekre kint, a szabad világban építeni lehet majd.

Minden engedélyhez van kötve.

Változó engedmények

4/6 Változó engedmények

Fontos, hogy a rabok nem az emberi mivoltuktól vannak megfosztva, hanem a szabadságuktól. Ezt szem előtt tartja mindenki, aki ott dolgozik.

Változó engedményekre azért van szükség, hogy legapróbb tetteikben is különbséget tudjanak tenni jó és rossz között.

A büntetés fokozata szerint más-más lehetőségeik vannak, melyek apróságoknak tűnnek, ám ott bent szükségszerűen minden felértékelődik.

Ezzel próbálják rávenni a rabokat az együttműködésre.

A cella a világ

5/6 A cella a világ

A cella sem nem rémisztő, sem nem otthon – bár azzá tehető, ha együttműködő valaki. Még egy dolog elmondható róla: funkcionális.

A cella ajtaja mellett egy tábla van, mely az abban lakókról fontos, hétköznapokban szükséges információkat tartalmaz. A börtönben is be kell tartani a dohányzásra vonatkozó törvényeket, ám mivel a börtön speciális hely, másként van megoldva ez a probléma.

Van dohányzó és nemdohányzó cella, mely az ajtó melletti táblán jelölve van.

A táblán rajta van, hogy hány ember lakik a cellában, járnak-e dolgozni, milyen vallást gyakorolnak, és milyen diétára szorulnak – ez vonatkozik a vallásra vonatkozó étkezési szokásokra, de a cukorbetegségre, lisztérzékenységre is.

A rabok között vannak úgynevezett „megtértek”, ennek jelölése az APAC felirattal van jelölve.

Együttműködő és nem együttműködő rabok

6/6 Együttműködő és nem együttműködő rabok

A legrosszabb: a személyes élettér megszűnése a nap 24 órájában.

A második legrosszabb, hogy személyes tárgyakat, „otthonos” körülményeket csak a „valamit valamiért” elv alapján teremthet magának a rab. A cella több ember egyidejű élettere, személyes szféra nincs.

A cellában van a WC, ami a „szabad” ember számára igen megalázó körülmény. Ugyanebben a cellában étkeznek. Ám a szabad vallásgyakorlás biztosított – a körülmények figyelembe vételével.

Az „együttműködő” rabok cellája egyben a fogva tartók bizalmáról is tanúskodik, hiszen nem csupán személyes tárgyak, szobanövények, hanem képek is lehetnek a falon.

Mi ebben a bizalom? A képkeretben üveg van, a növény cserépben, ez pedig adott esetben fegyverként, vagy az önbántalmazás eszközeként is használható.

Bizonyos rabok arra is képesek, hogy kárt tegyenek magukban, így kórházba, azaz a „szabadba” kerülhetnek, esetleg szökni is megpróbálhatnak.