7 sztereotípia a magyarokról, ami minden külföldinek eszébe jut

Írta: ,

Nemrégiben volt szerencsém részt venni egy nemzetközi újságíró konferencián, ahol a számos, életre szóló tapasztalat között az is emlékezetes volt, hogy megtapasztalhattam, 20 különböző ország fiai és lányai hogyan néznek a magyarokra. Sztereotípiák persze minden nemzetről vannak, némelyeknek alapja is van, mások teljesen légből kapottak, mégis érdekes volt hallani, mi jut eszébe másoknak először a magyarokról. Íme, az én tapasztalataim.

Gulyásleves és fröccs

1/7 Gulyásleves és fröccs

Aki valaha járt már Magyarországon, annak a gasztronómia biztosan eszébe jut.

A gulashként emlegetett gulyáslevesről ódákat zengtek, de aki megkóstolta, a lángost is imádta, noha volt, aki hozzátette, nem érti, hogyan lehet mindent olajban kisütni, de tény, hogy a lángos esetében ez működik.

Lévén alapvetően fiatalokkal találkoztam, a fröccs is népszerű volt, igaz, ennek a nevére jóformán senki nem emlékszik, csak a körülírásból derül ki, mire is gondolnak.

Félünk a hidegtől

2/7 Félünk a hidegtől

Személy szerint az egyik kedvenc sztereotípiám az amerikaiaktól jön, és mindig jót derülök, ha hallom.

A légkondi nemzedéke szerint a magyaroknak valamiféle averziója van a hideggel kapcsolatban, és egyszerűen szeretjük melegen tartani magunkat.

Ők azt állítják, nem lehet felfázni attól, ha mezítláb sétálsz a padlón, áprilisban ülsz a hideg kövön, vagy vizes hajjal mész az utcára, ahogy az autóban sem kapsz fülgyulladást a huzattól, és a légkonditól sem fázik meg senki.

Ezt még soha nem sikerült úgy végighallgatnom, hogy ne próbálnám őket meggyőzni az ellenkezőjéről, pedig tudom, hogy kinevetnek. Sebaj, az nevet, aki utoljára kap fülgyulladást!

Jégkocka-kérdés

3/7 Jégkocka-kérdés

Mióta hallottam, azóta figyelem, és tényleg van benne valami: többek is megjegyezték, hogy amikor Magyarországra látogattak, furcsának találták, hogy például az éttermekben csak akkor tesznek jeget a poharadba, ha kifejezetten kéred.

Talán ez is a hideghez kapcsolódó averziónkhoz köthető – lehet, hogy mégis van ebben valami?!

Ami a szívünkön, az a szánkon

4/7 Ami a szívünkön, az a szánkon

Sokaknak eszünkbe jut rólunk a sajátos modorunk is, illetve az, hogy nem szoktunk finomkodni, ha nem tetszik valami.

Voltak, akik ezt kifejezetten kellemesnek, őszintének és becsülendőnek találták, de találkoztam olyan amerikaival, aki kifejezetten zavarba ejtőnek találta, és nem értette, miért nézzük zárt osztályra valónak azt, aki mosolyog a metrón.

„Mi ez a Trianon dolog?”

5/7 „Mi ez a Trianon dolog?”

Nagyon érdekes volt, ahogy szinte kivétel nélkül, mindenki hatalmas mosollyal kérdezte, hogy mégis miért pörgünk mi még mindig ezen a Trianon-kérdésen?

Furcsa volt, hogy egy olyan témát, amit mi itthon még mindig nagyon érzékenynek találunk, azt máshol már egyértelműen poros történelmi adatnak gondolják – persze, nem ők vesztették el az országuk kétharmadát, mondhatnánk, hogy úgy könnyű továbblépni.

De azért mindenképpen elgondolkodtató volt, hogy sokan látnak bennünket úgy, mint akik nem képesek a fájdalmas emlékeket lenyelni, és ahelyett, hogy a megoldáson dolgoznánk – például a környező országok diplomáciai kapcsolatait építve – inkább egy megváltoztathatatlan, lassan százéves csonton rágódunk.

Pödört bajusz

6/7 Pödört bajusz

Én azt hittem, ahogyan azt nem gondolja már senki, hogy lóháton járunk a plázába, úgy a bajusz-kérdésen is túlléptünk már.

De amikor megláttam egy pólót, amin magyar történelmi alakok voltak a bajuszok alapján rendszerezve, kiderült számomra, hogy a külföldiek meg ezen a bajusz dolgon nem tudnak túllépni.

Talán tőlem is csak azért nem kérdezték meg, hogy miért nincs, mert lány vagyok.

Budapest, te csodás!

7/7 Budapest, te csodás!

Végül, csak hogy hízzon kicsit a májunk: a fiatal külföldiek, legalábbis akikkel én mostanság találkoztam, azért nem keverik össze Budapestet Bukaresttel, és romantikus sóhajjal kiáltanak fel, ha meghallják a nevét.

Szép épületek, hatalmas bulik, zöld parkok és – a külföldi pénztárcával mérve – olcsó árak jutnak eszükbe.

Csak egy hetet voltam távol, de valahányszor Budapestről beszéltek, mindig honvágyam lett.