7 dolog, amit mindig is tudni akartál az iszlámról

Írta: ,

Minden korábbinál központibb téma lett Európában és hazánkban az iszlám és a bevándorlók kérdése. Sajnos magával a vallással, életfelfogással kapcsolatosan éppúgy rengeteg tévhit kering, mint a nyugatra érkezőkkel. Oszlassunk el most néhányat ezek közül!

Mit viselhetnek a nők?

Ha az iszlám vallás női követőire gondolunk, akkor általában tetőtől talpig lepelbe borított nők jutnak az eszünkbe. Ennek a tipikusnak gondolt viseletnek több típusa is akad, pl. a burka, ami csak a szemet engedi fátyol mögött láttatni. Tény, hogy manapság is léteznek olyan családok, törzsek, akik előírják ezt a viseletet a nők számára, azonban messze nem ez a többség, vagy éppen az általános.

A Korán férfiak és nők számára is ajánlja a szolid viseletet, és ez az alapelv a hétköznapi családokban lehetővé teszi azt, hogy a nők önmaguk eldönthessék, mit szeretnének felvenni.

A muszlim országokban gyakori, hogy egy asztalnál ül egy burkát és egy hagyományos, nyugati öltözetet viselő nő, és még valaki, aki csupán a haját rejti kendő alá. Ez teljesen elfogadott és normális.

Milyen a nők helyzete?

Az öltözék csupán egy dolog, de mi a helyzet a mindennapokkal? Tény, hogy ezen a téren is vannak elmaradásai bizonyos országoknak, de ismét hangsúlyozni kell, hogy nem ez az átlag. Egyre több a muszlim feminista, és az őket támogató férfi, akik minden bizonnyal idővel célt érnek, és a nőknek is olyan jogokat juttatnak, ami elvárható.

Kétségtelenül előfordul, hogy egyes törzseknél, vallási ágazatoknál a nők még mindig teljesen alárendeltek (kb. mintha kiskorú gyerekek lennének), de bizonyos esetekben jóval előttünk állnak. Pl. Pakisztánnak, Indonéziának és Törökországnak is volt már női államfője, miközben Magyarországon alig vannak hölgyek a parlamentben, nemhogy magasabb beosztást betöltsenek. Ez a kettősség egyébként tökéletesen jellemző a vallás egészére.

Miért ilyen elmaradott elveket vallanak?

A mai modern, nyugati szemmel elmaradottnak számít az, amit sok muszlim család vall. Ilyen pl. az, hogy mindig a család és a vallás a legelső, mindegy, milyen körülményről van szó. Hogy egy példát hozzunk: a válás lehetséges, és mindkét fél kezdeményezheti, azonban a szabályok a férfiaknak kedveznek. (Ez Európában már eleve elképzelhetetlen, sőt éppen az ellenkezője igaz, pl. a gyermek elhelyezési perekben.)

Mégis, mielőtt ilyesmire sor kerülhetne, nagyon komoly törekvéseket kell tenniük a feleknek arra, hogy elkerüljék a végleges szakítást. Ezzel szemben mi sokkal könnyelműbben állunk a váláshoz. Ők úgy vélik, a mi hozzáállásunk rossz, amiért ilyen lazán kezeljük kapcsolatainkat, legyen szó szerelemről, vagy éppen a szülők, nagyszülők gondozásáról.