6 különleges vadmacska fajta, amiről még biztosan nem hallottál

Írta: ,

A világon számos különleges cicafajta él, és bár mindenkinek a saját kedvence a leggyönyörűbb, akad néhány kivételes példány is a Föld távolabbi pontjain. Tudtad, hogy a Halászmacska kis méretétől függetlenül képes elejteni akár egy kutyát is? És azt, hogy a Homoki macska olyan különleges lábakkal rendelkezik, amelynek segítségével nem hagy nyomot maga után? Most megmutatunk hat olyan vadmacskafajtát, amelyek garantáltan belopják magukat a szívedbe!

Andesi hegyimacska Kép forrása: tumblr, vintage2me-things

1/6 Andesi hegyimacska

Ez a különleges macskafajta Dél-Amerikában él, méghozzá az Andok hegyvidékén, ahonnan nevét is kapta a későbbiekben.

Mára sajnos alaposan lecsökkent a számuk: körülbelül 2500 ilyen cica van az egész világon, és jelenleg egyetlen állatkertben sem találhatók meg.

Emiatt kifejezetten ritka eseménynek számít, ha valaki meglát egy ilyen állatot, arról nem is beszélve, hogy milyen kevés fénykép készült róluk.

Sajnos nem tudunk túl sokat az életmódjukról: méretüket tekintve kb. akkorák, mint egy nagyobb házimacska, az emberekkel való találkozások során pedig nem mutattak félelmet.

Halászmacska Kép forrása: whenwomentalks.com

2/6 Halászmacska

A Halászmacska első ránézésre nem igazán tér el a hétköznapi macskáktól, azonban viszonylag apró lábai ne tévesszenek meg: ez a legügyesebb úszó a cicák családjában.

Többségük Ázsiában él, leginkább olyan tavak és folyók közelében, ahol nagyon gazdag növényzet található.

Rendkívül erős karommal rendelkezik, amellyel nem csak horgászni tud tökéletesen, de olyan nagyobb állatokat is képes elejteni, mint például egy borjú.

A "hétköznapi" életükről sajnos nem sokat tudunk, de annyi biztos, hogy az emberi terjeszkedés miatt számuk fokozatosan csökken.

Homoki macska Kép forrása: babble.com

3/6 Homoki macska

Néhány szakértő szerint a Homoki macskát a legnehezebb természetes környezetében vizsgálni. Ennek a cicafajtának a lábujjai között szőr található, ami segít nekik úgy közlekedni a homokos területen, hogy nem süllyednek el – ennek köszönhetően pedig szinte semmiféle lábnyomot nem hagynak maguk után.

Ha valaki sötétben zseblámpával megvilágítja a bokrokat, nem valószínű, hogy észreveszi az ott megbúvó macskát: az évek során megtanulták, hogy fény esetén be kell csukniuk a szemüket, így pedig tükröződés híján nem tudják követni őket.

Általában 13 évig élnek, azonban a fogságban tartott cicák 41%-a sajnos sosem éli meg a felnőtt kort.

4/6 Hosszúfarkú macska

A Hosszúfarkú macskára pillantva valószínűleg neked is rögtön hatalmas szemei tűnnek fel. Ez a cicafajta erős vadászösztönnel lett megáldva: képes 180 fokban elfordítani a lábait, így a mókusokhoz hasonlóan tud felfutni a magasabb fákra is, sőt, gyakran látni egy lábon lógni az ágakról.

Mivel nagyon hasonlít az Ocelotra, gyakran összekeverik őket, pedig valójában több különbség is található köztük – például élőhelyüket tekintve is. A Hosszúfarkú macska leginkább esőerdőben található meg, és éjszaka van igazán elemében, ugyanis ilyenkor indul meg szokásos vadászatára.

Karakál Kép forrása: flickr, Anthony Ponzo

5/6 Karakál

A Karakál különleges füleivel rögtön felhívja magára a figyelmet. Az év többségében egyedül él, és csak a párosodás idejére választ magának társat: ezt követően általában 1-4 kölyök születik, akik körülbelül 1 évig maradnak az anyjuk mellett.

Más afrikai macskáktól eltérően a Karakál nem habozik, ha egy nála sokkal nagyobb állatot kell elfognia, így gyakran előfordul, hogy gazellákat vesz üldözőbe.

Fogságban (például állatkertben) van, hogy 19 évig is elélnek, de természetes közegükben sajnos nem mindenki ilyen szerencsés: előfordul ugyanis, hogy a húsukért vagy a bőrükért levadásszák őket.

Jaguarundi Kép forrása: flickr, Truus & Zoo

6/6 Jaguarundi

Bár a neve megtévesztő lehet, a Jaguarundi sokkal közelebbi rokonságban áll a pumákkal, mint a jaguárokkal.

Bizonyos források szerint az amerikai őslakosok meg tudták szelídíteni ezeket az állatokat, és a segítségükkel tartották kordában a falvak és városok körüli rágcsálókat.

Általában egyedül élnek, de az is előfordul olykor, hogy párban utaznak, a kicsinyeik pedig pöttyösen születnek – ezek a foltok azonban a későbbiekben eltűnnek.

Állatkertben ritkán találhatók meg, ilyen esetekben viszont 15 évig is elélnek.