„500 évig is élhet egy ember” - Ez lenne a jövő? Megdöbbentő interjú a Google-től

Írta: ,

Alig néhány évtizeddel ezelőtt az is különös gondolatnak hatott, hogy minden házban folyóvíz legyen, most pedig gond nélkül videotelefonálunk a világ másik felére szakadt rokonainkkal, barátainkkal. Akkor ki tudja megjósolni, hogy mit hoz a jövő? Ha valahol, akkor az informatika világába talán van némi sejtésük a szakiknak arról, mire számíthatunk. A Google Ventures igazgatója elképesztő vízióiról vallott nemrég a Bloombergnek.

A biomechanikai fejlesztésekben lehet a kulcs

Bill Maris, a Google Ventures igazgatója korábban a Google és az Apple által finanszírozott programban vett részt a Calico nevű cégnél. Fő kutatási területe az agyműködés és a neurobiológia, és úgy véli, hogy a jövő orvostudományában és a biomechanikában hamarosan olyan fejlődéseket érhetünk el, amelyeknek köszönhetően az ember akár 500 évig is elélhet.

Nem ez az első alkalom, hogy valaki a jövő emberének sokkal hosszabb élettartamáról tesz jóslatot: Ray Kurzweil jövőkutató például nemrégiben azzal keltett nagy feltünést, hogy elmondta, szerinte 30 éven belül akár a halhatatlanságot is elérhetjük, ekkora ugyanis a technológia eljut arra a szintre, hogy képesek leszünk az „agyunkat”, vagyis az emlékeinket, szokásainkat, gondolatainkat feltölteni az internetre, vagyis a személyiségünk test nélkül is tovább létezhet egy virtuális térben.

Azt, hogy az emberi élet hosszát megnégyszereezni, vagy akár megötszörözni is lehetséges, több kutató is osztja, abban azonban egyetértenek, hogy ehhez genetikai módosításokra, esetleg mechanikus „kiegészítők” beépítésére van szükség.

Új válaszok, új kérdések

Az ugyan biztatóan hangzik, hogy a kutatók szerint válaszokat találhatunk számos betegség kérdésére, de amennyiben ezek a jövőképek realizálódnak, az új kérdéseket vet majd fel.

Elég csak abba belegondolni, hogy a Föld máris túlnépesedett – ha az emberi élettartam 500 évre növelhető, akkor a túlnépesedés folyamata még gyorsabb lesz, ez pedig gyorsan a fajunk pusztulásához is vezethet.

Az sem kérdés, hogy ez a technológia, ha elérhetővé is válik, hatalmas összegekbe kerül majd, amit csak nagyon kevesen tudnak megfizetni – ez persze egyfelől válasz lehet a túlnépesedés problémájára, de nem feleli meg azt a kérdést: kik lesznek „érdemesek” arra, hogy 500 évig éljenek, és kiknek kell beérniük a mostani áltagélettartammal?

A virtuális térben történő továbbélés szintén egyszerre érdekes és ijesztő gondolat: ha a gondolatainkat, emlékeinket fel is tudjuk tölteni egy rendszerbe, a halálunk után, a korábbi „beállítások” alapján meghozott döntések vajon tekinthetőek-e még a saját döntéseinknek, vagy azok már mégiscsak egy számítógép válaszai lesznek?

Milyen jogok illetik meg a virtuális térben tovább „élő” személyeket? És létezik-e annyi energia, hogy minden földlakót halála után ebbe a virtuális térbe helyezzünk? Valószínűleg nem – de akkor ismét adja magát a kérdés: kik élhetnek örökké, és kiket fogunk „lekapcsolni”?

A Föld lakosságának jelenleg 12%-a 60 év feletti, de az előrejelzések szerint ez az arány 2050-re elérheti a 21%-ot. Annyi tehát biztos, hogy a fenti kérdések egy darabig még foglalkoztatni fogják a kutatókat.