5 nő, akivel megtörtént a legrosszabb: így kezelték, mikor megjelent a vörös folt a nadrágjukon

Írta: ,

Talán minden nő legrosszabb félelme, pedig életünk során legalább egyszer előfordul, hogy a menstruáció felkészületlenül talál bennünket. Ezekkel a nőkkel megtörtént a legrosszabb, amikor nyilvános helyen sikerült átvérezniük a ruhájukat, de a jó hír, hogy ma már nevetni tudnak az egészen – szóval talán a te félelmedet is enyhíti, hogy bármennyire kellemetlen is, túl lehet élni a dolgot.

Lakásnéző horrortúra Kép forrása: unsplash

Mindketten új munkahelyen kezdtünk, költözködni készültünk és általában éppen a feje tetején volt az életünk, szóval az egyik nap, amikor a férjemmel az ingatlanközvetítőhöz indultunk, hogy megmutasson nekünk néhány lakást, elfelejtettem tampont betenni.

A menstruációm ötödik napja volt, szóval nem volt erős a vérzésem, ezért sokáig nem is tűnt fel a dolog, csak amikor az ingatlanos irodájába elmentem pisilni.

Némi vécépapírral megpróbáltam orvosolni a helyzetet, de észrevettem, hogy már késő: a nadrágomon egy hatalmas folt volt, amit ez után a nálam lévő táskával igyekeztem palástolni.

Azóta sem tudom, hogy vajon azért vettük ki az első lakást, amit megnéztünk, mert tényleg annyira tetszett, vagy csak minél előbb szerettem volna hazaérni. (Alexa, 30)

Véres metrós sztori Kép forrása: unsplash

Teljesen kiszámíthatatlan a ciklusom, de általában már felismerem az előjeleit, és tudom, ha jönni fog.

Egy nyári este azonban, amikor a metróra vártam, egyszer csak a semmiből érkezett, én meg álltam a kis ruhámban, és menthetetlenül éreztem, hogy a vörös csík megindul lefelé a lábamon.

Nem volt jobb ötletem, mint hogy szorosan összezárjam a lábaimat, így a foltot elkentem a combjaimon, és nem folyt le végig a lábamon, hogy mindenki lássa.

A metrón szerencsére találtam egy újságot, arra ültem rá, leszálláskor pedig villámgyors mozdulattal kaptam fel, hogy aztán az első kukába kihajítsam.

Örökkévalóságnak tűnt, míg az aluljáróból kiértem, de odakint szerencsére már sötét volt, így láthatatlanul haza tudtam iszkolni. (Juci, 42)