4 kép, aminek csak akkor van értelme, ha '95 előtt születtél

Írta: ,

Az a generáció vagyunk, aki már az állandó változás tapasztalatába született bele, tudjuk, hogy semmi nem állandó, és a most legmodernebbnek szánító csúcstechnika öt év múlva nevetségesen egyszerű lesz. Így az sem meglepő, hogy ami nekünk zsigeri gyerekkori élmény, az a pár évvel fiatalabbaknak teljesen ismeretlen terep.

A magnókazetta és a HB ceruza különös találkozása a boncasztalon

1/4 A magnókazetta és a HB ceruza különös találkozása a boncasztalon

Itt van például ez a kép. Ez itt egy magnókazetta, ez talán még a fiatalabbaknak is megvan, ezen hallgattunk zenét az ősidőkben, még emlékezhetnek rá, hogy mekkora kupaccal dobtak ki belőle a szülők vagy idősebb testvérek költözéskor.

De mit csinál ott az a ceruza? Tudjuk, hogy őrület, de ha a magnó lejátszotta a szalagot, akkor mechanikusan vissza kellett tekerni, hogy újra meghallgassuk. Erre persze a magnókon volt opció, de akkor addig nem lehetett zenét hallgatni.

Úgyhogy, ha a kazetta lejárt, betettünk egy másikat, a végére értnek a kis fogaskerekébe egy ceruzát akasztottunk, és visszahúztuk vele a szalagot. Aki igazán menő volt, az tudta pörgetni is – sokkal gyorsabb volt, és sokkal királyabban is nézett ki.

Nekem sose ment, de mindig felnéztem azokra, akiknek igen. Ja, és persze a ceruzás módszer jött képbe akkor is, ha féltve őrzött kazettáid szalagját becsípte a magnó, és óvatosan, vigyázva, hogy ne gyűrődjön és ne szakadjon, vissza kellett juttatni a helyére. Na ez volt az, ami a lehető legritkábban sikerült maradandó károk nélkül.

Mentés, másképp

2/4 Mentés, másképp

Nem is olyan régen történt, hogy a fél generációval fiatalabb unokahúgomnak azt magyaráztam, hogy vannak idegen eredetű szavak, amelyek beépülnek a magyar nyelvbe, és az írásmódjuk is ehhez hasonul – a nejlont például én már biztosan nem írnám nylon-nak, de egy pár évvel korábban ez még nem volt olyan egyértelmű.

Azt is mondtam neki, hogy a „beépülésnek” van átmeneti szakasza, amikor van, aki már magyarosan, van, aki még az eredeti formában írja le az adott szót, ilyen például a kapucsínó vagy cappucino, meg a fájl.

Ekkor elkerekedtek a szemei, és megkérdezte, hogy miért, a fájlt hogy másképpen lehetne írni?

Bizony, ő ekkor jött rá, hogy a fájl és az angol file egy és ugyanaz, csak éppen neki soha nem tűnt fel, mert nem érezte idegen szónak a fájlt. Nem kellett később, „mesterségesen” megtanulnia, digitális bennszülöttként neki ez egy teljesen magától értetődő magyar szó volt.

Láttátok volna az arcát, amikor azt is elmagyaráztam neki, hogy mit is ábrázol a mentés ikon valójában… És hogy a fájl (vagy file) a kor adathordozóinak királya volt…

Amikor meggondoltad, hogy nekikezdj-e egy SMS-nek

3/4 Amikor meggondoltad, hogy nekikezdj-e egy SMS-nek

Egy SMS-t elküldeni egy pillanat műve csak, nem is csoda, hogy mindig mindent megosztunk a hozzánk tartozókkal.

De nem volt ez mindig így – voltak idők, amikor SMS-t írni komoly meló volt, és minden betűért meg kellett dolgozni. Nemrég láttam egy YouTube videót, amiben kiskamaszok kezébe adtak régi mobiltelefonokat.

Komoly fejtörést okozott nekik az is, hogy egyáltalán hogy kell kinyitni vagy szétcsúsztatni őket, és abban is mind egyetértettek, hogy ezzel a technológiával élni, bizony, maga lehetett a pokol. És arról még nem is beszéltünk, hogy micsoda pánik lett úrrá rajtunk, ha véletlenül megnyomtuk az „internet” gombot – ki tudta akkoriban megfizetni az ilyesféle luxust?!

Az abszolút horror Kép forrása: sidewaysthoughts.com

4/4 Az abszolút horror

CD-t biztosan láttak még a mai gyerekek, csak éppen nem tudnak mit kezdeni vele – bevallom, mikor nemrég egy sajtóúton pendrive vagy felhő helyett CD-n kaptam képeket és írásos anyagot, én is mosolyogva megköszöntem, magamban meg azt gondoltam, hogy mégis mit csináljak ezzel?

Nincs is CD-olvasó a számítógépemen, pedig – lévén ez a munkaeszközöm – nem is rossz gépem van.

Mindezt figyelembe véve, abban biztos vagyok, hogy ha a ’95 után születettek láttak is CD-t, a fájdalmat, a kétségbeesést és a tehetetlen dühöt, ami akkor öntötte el az embert, ha a kedvenc albumáról ennyit tudott mondani a lejátszó, már nem ismerhetik.

Lájk, ha te is szinte hallod a füledben a hifi surrogását, és érzed az izgalmat a gyomrodban, hogy vajon felismeri-e századszor lejátszott másolt cédét?