Egy random nap, amikor végül nem jutottunk el Egerbe

Írta: ,

…de helyette feljutottunk Magyarország legmagasabb pontjára! Random kirándulás egy kompakt crossoverrel. Így alkalmazkodott a Suzuki Ignis a terveinkhez. (x)

Régóta terveztük, hogy egy szép napon olyan kirándulást tervezünk, ami nem csak egy felejthetetlen utazással, de történelmi hátterű edukációval is tarkítja a napot. A gyerekeknek meg akartuk mutatni, hogy a hős Abádi Varga Imrét faljavítás közben hol ütötte el az ágyúgolyó. Meg azt is, hogy az egri Balogh Mihály hol harcolt, amikor a karján nyíl és lándzsa ment át. És azt is, hol volt Dobó István a vár főkapitánya. Szóval az úti cél Eger volt.

Sosem voltunk ellene a random jellegű dolgoknak, nem vagyunk azok a nagyon előretervezünk típus. Ha valaki szólt, hogy holnap megyünk-e Ausztriába vadvízi evezni, mi igent mondtunk. De olyan is volt, hogy reggel szóltak a barátok, hogy aki csatlakozna egy horvátországi nyaraláshoz, az este 10 órakor legyen a gyorsétterem előtti parkolóba, onnan indulunk. Mi ott voltunk – igaz, ez utóbbinál még nem voltak gyerekek, de persze most sem vagyunk sokkal „lájtosabbak”.

Az autó és a szerelem

Rám az jellemző, hogy szerelem az autót, rokonomra meg az, hogy szerelem az autóba.

Családi autónk hátsó kereke hetek óta sípolt. Jelzett a rendszer, hogy illene fékbetétet cserélni. Értelemszerűen így nem akartunk hosszabb útra elindulni, így gondoltam, gyorsban otthon péntek este még kicserélem a fékbetétet. Ember tervez, Isten… …áldja a magyart.

Egy kulcsszerszám hiányában nem tudtam befejezni a fékbetét cseréjét; este kilenckor ott állam és vakarva a fejemet, ezt hogyan adom be a feleségemnek és a gyerekeknek…

Kész vagy már, nem jössz be? – kérdezte a feleségem.

Mindjárt – válaszoltam. A gyerekektől tanultam ezt a szót, ez mindenre jó válasz, amikor megkérnek valamire, de nem mozdulsz elsőre.

Úgy döntöttem, telefonos segítséget kérek: sorra hívtam a szomszédokat, rokonokat, hogy van-e célszerszámuk. És bár célszerszám senkinél nem volt, egyik ismerősünk előállt a megoldással. Vidd el az Ignist, kölcsön tudjuk adni, amúgy is kíváncsi voltál, milyen – mondta.

Útra fel

A hogyan adtam elő este tízkor, hogy nem lesz kész az autó, de van helyette csereautó, arra csak a negyed órán át tartó monológ utolsó mondatát idézném: olyan vagyok, mint egy jó márkaszerviz, adok csereautót! És ezzel megmentettem a család békés hétvégéjét.

Az új Ignist még este elhoztam. Csomagtartóba táskák bepakolva, gyerekek a hátsó ülésen, öv bekötve, zene indul, miénk az országút. Az autópályán faljuk a kilométereket – meg a vegán szendvicseket némi morzsázással, de én úgy vagyok vele: az autó van én értem, nem én az autóért. Szolgáljon ki, vigyen el A-ból B-be, és közben elvezzük egymás társaságát, szórakoztassuk egymást.

Galéria / Suzuki Ignis
Suzuki Ignis Megnézem
a galériát!

Füzesabonynál áttérve a főútra, az Egerbe vezető útra, már éreztem, hogy be kellene dobni egy „újratervezés” mondatot. Túl hamar leértünk Egerbe, és kezdtem rákattanni az újautószagra. Nem akartam megállni, nem akartam majd’ egy egész napra otthagyni a parkolóban az autót, tudván, este vissza kell adni. És ekkor nagy levegőt vettem, és bedobtam – ismét csak random -, hogy mi lenne, ha inkább megnéznénk Magyarország legmagasabb pontját?! A kérdőmondat valójában kijelentésbe végződött. Miközben kimondtam, már az Eger és Mátraháza közti (24-es út) Sirok, Recsk, Parád felé vezető kanyargós hegyi út járt a fejemben. Vonzott a szerpentin, mint mágnes a vasat.

És az nekünk miért jó? – kérdezték a többségben lévők.

Mert, mert, mert az tök jó, tavasszal gyönyörű a Mátra és kényelmesen autóból tudjuk megnézni a csodás tájat, a végén pedig felgyalogolhatunk hazánk legmagasabb pontjáig és megérinthetjük az ott található sziklát, így válunk igazi kalandorokká. Szar duma, de hatásos.

Uraltam a hétvégét, uraltam az autót, uraltam az utat. Úgy, hogy közben mindenki élvezte a szerpentint, a programot, sőt, még a végén a meredek kaptatós gyaloglást is felfelé a sípályán.

Hazaút – nem gond, ha nem állsz meg tankolni

Hazafelé indulva sajnáltam igazán, hogy nem tél van. Jó lett volna nem csak a szerpentinen, a hóban is kipróbálni az AllGrip négykerék-meghajtást. Talán majd télen visszajövünk, elhívjuk a rokont síelni a Mátrába, max. (abban reménykedünk) nem jön el, csak az autója…

Random nap volt, tele rugalmassággal – a család és az autó szempontjából egyaránt így lett egyedi ez a kirándulós nap.