A 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony pusztulása miatt a kutatók már 2018-ban megkongatták a vészharangot. Akkor az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) jelentéséből az derült ki, hogy az északi zátonyokon, amelyek a leginkább megsínylették a tengeri hőhullámokat, a korallborítás csaknem fele odaveszett. A teljes korallborítás a 2016-ban mért 22 százalékról 2018-ban 14 százalékra csökkent.
A Nagy déli korallzátonyról kevesebb szó esik, pedig szintén ijesztő ütemben pusztul:
„Képzeld el, hogy egy őserdőben repülsz. Akár az alján cirkál, és felfelé nézel, miközben a nap átragyog a lombkoronán, vagy éppen a felszín alatt lebegsz, és ezeknek az óriási fáknak a törzsét lesed, egészen különleges volt- Tengeri életet is lehetett itt látni, de a show sztárja kétségtelenül a moszat volt!”
– mondta Mick Baron, a Tasmania délkeleti részén fekvő Eaglehawk Búvárközpont tulajdonosa a BBC-nek, amikor arról kérdezték a búvár-veteránt, hogy milyen úszni a fenséges óriási moszaterdők között, amelyek egykor Ausztráliát szegélyezték.
Az ausztrál kormány 2012-ben felvette a tasmániai óriási moszaterdőket a veszélyeztetett ökológiai közösség listájára. Mára azonban nem sok minden maradt, amit meg lehetne védeni. Az évtizedek alatt a moszaterdők több mint 95%-ban eltűntek.
Baron hozzátette, hogy alig három hónap alatt a moszaterdők teljesen eltűntek. „Egy fűszál sem maradt utánuk, és azóta sem nőttek vissza. ”
Ausztrália elfeledett zátonya
A tasmániai óriási moszaterdők az úgynevezett Nagy déli zátony, a mérsékelt éghajlatú sziklás zátonyok hatalmas rendszerének részét képezték. Nyugat-Ausztráliában, Kalbarritól mintegy 8000 km-re, Ausztrália zord déli partjainál és Tasmaniánál környékén, valamint Új-Dél-Wales északi részéig terjedtek ki.
Annak ellenére, hogy Ausztrália lakosságának 70%-a a Déli Nagy-zátonytól 50 km-en belül él, az emberek többsége még soha nem hallott róla. Igazság szerint, ennek az egyedülálló tengeri környezetnek csak 2016-ban lett neve. Ekkor ugyanis a Nyugat-Ausztráliai Egyetem (UWA) tengerbiológusai, Scott Bennett és Thomas Wernberg vezetésével egy tudóscsoport kampányolni nem kezdett mellette.
A déli zátony moszaterdői tökéletes életteremtenek a biológiai sokszínűségnek. Több száz olyan fajnak adnak otthont, amelyek sehol másutt nem találhatók meg a Földön. (Beleértve mindhárom ismert tengerisárkány fajt, ezek csikóhal-szerű lényeket, amelyek ugyanolyan misztikusan néznek ki, mint amilyennek hangzanak). Becslések szerint további 10 000 fajt még nem is sikerült azonosítani. A zátony emellett a halászati és turisztikai iparágakat is mintegy 10 milliárd dollár értékben támogatja.
Azonban, bár a legtöbb tudós egyetért abban, hogy a Nagy déli zátony általános egészségi állapota jobb, mint északi társáé, az éghajlatváltozás egyre nagyobb veszélyt jelent. Míg az óceán hőmérsékletének emelkedése pusztító korallfehéredéshez vezetett a Nagy-korallzátonynál, a moszat is megszenvedi, ha az óceán hőmérséklete a déli területeken emelkedik. A tudósok mindent megtesznek, hogy megmentsék a korallzátonyokat. A korall-infúziótól kezdve a hőálló mikroalgákon át sok mindennel kísérleteznek. Ha a klímaváltozást nem sikerül megállítanunk, akkor nagy a valószínűsége, hogy a déli korallzátony hamarabb fog megsemmisülni, mint hogy az emberek egyáltalán megismerhetnék azt.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
2 hozzászólás
Kis Józsefné
2022.03.26., 17:51igen az emberiség kiírtja saját magát is nem csak a környezetét, pedig annyira gyönyörű ez a csodálatos föld
John Galt Jr.
2022.03.26., 20:47Sajnos az emberiség nagy részének kevés öröm jut belőle, hiszen a többség élete javát városokban tölti 8-12 óra munkával és 7-9 óra alvással. Ezek az emberek ugyan néha eljutnak kirándulni, de hiányoznak azok az ingerek, amik ezt a csodálatot és szeretetet kiváltanák.
Az, hogy az emberiség, valójában annak egy bizonyos töredéke, de így van. Sajnos az, hogy csupán az emberiség kevesebb, mint 10%-a van olyan pozíciókban, amivel ez megfordítható, önmagában kevés, mivel a következő 80 kiteszi azt az arányt, ahonnan ez visszafordítható.
A 80% ember az, akiknek súlya lenne, de a hierarchia miatt nincs rá csak kollektív befolyása, ha ez a 80% kellően fellépne, változhatnak, hiszen az alsó 20% azokból áll akiknek végképp elenyésző a hatása, mert sokan ezek közül még azt a mennyiséget is nehezen fogyaszthatják, ami a középréteg tagjaiét megközelíti. Holott, ha a fával és szeméttel tüzelünk tényezőt nézzük, elég fájdalmas, de sehol nincs egy óriási gyáregység kibocsátásához vagy egy luxusjachtéhoz.