Az erdő, ami 8 ezer kilométerre a tengerben nő: szédítő látvány nyújt

A Nagy déli korallzátony talán nem olyan ismert, mint a Nagy-korallzátony, de Ausztrália „másik” korallzátonya legalább olyan fontos szerepet játszik a biodiverzitás szempontjából, és hatalmas veszélyben van.

A 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony pusztulása miatt a kutatók már 2018-ban megkongatták a vészharangot. Akkor az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) jelentéséből az derült ki, hogy az északi zátonyokon, amelyek a leginkább megsínylették a tengeri hőhullámokat, a korallborítás csaknem fele odaveszett. A teljes korallborítás a 2016-ban mért 22 százalékról 2018-ban 14 százalékra csökkent.

A Nagy déli korallzátonyról kevesebb szó esik, pedig szintén ijesztő ütemben pusztul:

„Képzeld el, hogy egy őserdőben repülsz. Akár az alján cirkál, és felfelé nézel, miközben a nap átragyog a lombkoronán, vagy éppen a felszín alatt lebegsz, és ezeknek az óriási fáknak a törzsét lesed, egészen különleges volt- Tengeri életet is lehetett itt látni, de a show sztárja kétségtelenül a moszat volt!”

– mondta Mick Baron, a Tasmania délkeleti részén fekvő Eaglehawk Búvárközpont tulajdonosa a BBC-nek, amikor arról kérdezték a búvár-veteránt, hogy milyen úszni a fenséges óriási moszaterdők között, amelyek egykor Ausztráliát szegélyezték.

Az ausztrál kormány 2012-ben felvette a ​​tasmániai óriási moszaterdőket a veszélyeztetett ökológiai közösség listájára. Mára azonban nem sok minden maradt, amit meg lehetne védeni. Az évtizedek alatt a moszaterdők több mint 95%-ban eltűntek.

Baron hozzátette, hogy alig három hónap alatt a moszaterdők teljesen eltűntek. „Egy fűszál sem maradt utánuk, és azóta sem nőttek vissza. ”

Ausztrália elfeledett zátonya

A tasmániai óriási moszaterdők az úgynevezett Nagy déli zátony, a mérsékelt éghajlatú sziklás zátonyok hatalmas rendszerének részét képezték. Nyugat-Ausztráliában, Kalbarritól mintegy 8000 km-re, Ausztrália zord déli partjainál és Tasmaniánál környékén, valamint Új-Dél-Wales északi részéig terjedtek ki.

Annak ellenére, hogy Ausztrália lakosságának 70%-a a Déli Nagy-zátonytól 50 km-en belül él, az emberek többsége még soha nem hallott róla. Igazság szerint, ennek az egyedülálló tengeri környezetnek csak 2016-ban lett neve.

Ekkor ugyanis a Nyugat-Ausztráliai Egyetem (UWA) tengerbiológusai, Scott Bennett és Thomas Wernberg vezetésével egy tudóscsoport kampányolni nem kezdett mellette.

A déli zátony moszaterdői tökéletes életteremtenek a biológiai sokszínűségnek. Több száz olyan fajnak adnak otthont, amelyek sehol másutt nem találhatók meg a Földön. (Beleértve mindhárom ismert tengerisárkány fajt, ezek csikóhal-szerű lényeket, amelyek ugyanolyan misztikusan néznek ki, mint amilyennek hangzanak). Becslések szerint további 10 000 fajt még nem is sikerült azonosítani. A zátony emellett a halászati ​​és turisztikai iparágakat is mintegy 10 milliárd dollár értékben támogatja.

Azonban, bár a legtöbb tudós egyetért abban, hogy a Nagy déli zátony általános egészségi állapota jobb, mint északi társáé, az éghajlatváltozás egyre nagyobb veszélyt jelent. Míg az óceán hőmérsékletének emelkedése pusztító korallfehéredéshez vezetett a Nagy-korallzátonynál, a moszat is megszenvedi, ha az óceán hőmérséklete a déli területeken emelkedik. A tudósok mindent megtesznek, hogy megmentsék a korallzátonyokat. A korall-infúziótól kezdve a hőálló mikroalgákon át sok mindennel kísérleteznek. Ha a klímaváltozást nem sikerül megállítanunk, akkor nagy a valószínűsége, hogy a déli korallzátony hamarabb fog megsemmisülni, mint hogy az emberek egyáltalán megismerhetnék azt.

 

 

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!