Az idei évre egy dolgot fogadtam meg: többet fogok olvasni. Számomra azonban az olvasás – felnőttkorom óta – mindig összefügg a tanulással, nem igazán szoktam fikciókat olvasni. Pedig úgy tűnik, nagyon is érdemes lenne!
VIDEO Pár percben megtanítalak, hogyan készíts elbűvölő Valentin-napi sminket
Újabb ok, amiért érdemes a gyermekednek mesét olvasni
A kutatók arra már régen rájöttek, hogy a gyermekek esetében az empátia fejlődése kapcsolatba hozható a kitalált történetek, avagy a mesék olvasásával. Az eredmény azt sugallta, hogy fontos kapcsolat található a fikcióban található mesehősök iránt érzett empátia és a valóságban, az emberekkel való együttérzés képessége között.
Innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne közelebbről megvizsgálni ugyanezt a tényt a felnőttek esetében. A hipotézis tehát az volt, vajon van-e párhuzam a szépirodalom olvasása és az empátia tényleg kifejeződése között a felnőttek esetében is.
Milyen a jó szépirodalmi mű?
A szépirodalmat olvasók sokszor nyilatkoznak úgy, hogy teljesen elvesztek a könyvben, szinte elnyelte őket a történet. Valóban: a jó könyvet, az izgalmas regényt gyakran úgy jellemezzük, hogy maximálisan átéreztük, átéltük a benne leírtakat.
Korábban meglehetősen kevés figyelmet fordítottak a kutatók arra, milyen hatással van a mentális folyamatokra a fikció olvasása, és arra, hogyan változik meg az emberek viselkedése az olvasott művek után. Egyáltalán változik?
A mostani tanulmány viszont megvizsgálta a fikció-olvasás különböző aspektusai közötti kapcsolatokat. Megfigyelték, hogy a kitalált történetek milyen hatással vannak az olvasók hétköznapi életére, azon belül is az empátiájukra. Ez utóbbit részletezték is, különválasztották a kognitív és az affektív empátiát.
A kognitív empátia az a képesség, amikor megértjük egy másik ember szemszögét, látjuk az ő szemével a világot, míg az affektív empátia a másik személy érzelmeinek megosztására való képességre utal.
A cikk folytatódik, lapozz!