A szívemhez a legközelebb a mediterrán életmód áll, így aztán nem meglepő, hogy a kedvenc időszakom a nyár – mégis teljesen odáig vagyok a karácsonyért. Mindig is azt mondtam, hogy én nem nyaralót vennék a tengerparton, hanem egy házat és ott tölteném az egész évet: az én nyaralóm valahol északon lenne, és csak karácsonykor időznék a havas tájon. Bár ezek egyelőre nem többek puszta ábrándoknál, a karácsonynak már jó ideje fontos szerepe van az életünkben. Pedig még csak néhány éve reformáltuk meg!
A díszítés pedig nálunk családi program, így nem kell a kislányunk elől eldugni a díszeket, vagy megszervezni, hogy ne legyen otthon, amíg villámgyorsan puccba vágom a lakást.
Hagyományosan 24-én díszítünk, de volt olyan év, amikor már előbb felkerültek a díszek a helyükre, mert annyira bezsúfolódtak az események, hogy nem akartuk ezt is az utolsó pillanatra hagyni. Egyébként a stressz elengedését tekintve szerintem az a legjobb opció, ha nem görcsölünk rá a hagyományokra, a szokásokra, nem akarunk mindent minden évben pontosan ugyanúgy csinálni, hanem rugalmasan alkalmazkodunk az aktuális körülményekhez.
Sok családnál valóságos szentségtörés a gyerekekkel való közös díszítés, a mi hagyományaink szerint viszont ez az ünnep egyik fénypontja!
Nem aggódom túl a karácsonyi menüt
Minden évben előfordul néhány alkalommal, hogy nálunk jön össze a család apraja-nagyja, és régen ez minimum kétnapos készülődéssel járt. Aztán rájöttem, ha még karácsonykor sem hagyok magamnak időt a pihenésre, akkor azért egyedül én vagyok a felelős. Most már sokkal inkább arra törekszem, hogy a menü viszonylag könnyed és gyorsan elkészíthető legyen. Nem csak magunk miatt, hanem azért is, mert mire hozzánk érkeznek a vendégek, már úgyis kellően eltelnek a nehéz ételekkel.
A mi családunkban nem „divat” a karácsonyi túlevés, ilyenkor sem eszünk többet, mint az év többi szakában, így aztán nincs is értelme hétfogásos vacsorákat készítenem.
Persze arra törekszem, hogy ünnepi legyen a menü, de nem érzem katasztrófának, ha három-négyféle apró süti helyett csak egyet csinálok, és mellé kekszet teszek egy tányérba.
Emellett családi szinten gyakran össze is szoktunk dolgozni: mi ahányan vagyunk, annyifelé élünk, ezért amikor végre összejövünk, mindenki hoz magával valamit. A tavalyi évben például én voltam a köretfelelős, és mire mindenki megérkezett hozzánk, szépen összeállt a komplett menü. Mindenki csak egy-két féle ételt, fogást csinált, senki sem töltött félnapokat a konyhában, mégis hatalmas lett a választék, amikor helyet foglaltunk az asztalnál.