Ez került fel a „nyári lusta szülő” bakancslistámra

Chelsey Tobiason, a Motherly egyik szerzője, a stressz helyett egy egészen más megközelítést javasol. Lehet, hogy érdemes megfontolni az ő nézőpontját is, mert talán segíthet kicsit lazábban kezelni a nyári kötelezettségeinket:

Egy lassú és nyugodt nyarat tervezek, nagy vágyak és kötelezettségek nélkül, kapkodás és stressz mentesen. „Lusta nyári szülőnek” nevezem magam, de a „lusta” szó gyakran pejoratív jelentéssel bír – az elkötelezettség és a mozgás hiányát sugallja. Amikor én használom ezt a szót, inkább a tervezetlenségre, spontaneitásra gondolok, amit elégedettség és nyugalom kísér. A lustaság számomra nem azt jelenti, hogy nem érdekel, mi fog velünk történni, hanem hogy egyszerűen élvezem a pillanatot és bármikor képes vagyok újratervezni a napomat, ha úgy hozza az élet.

Gyakran hallom más szülőktől, hogy rettegnek a nyártól. Egy barátom mesélte, hogy rengeteg tábort tervezett be gyermekeinek, és amikor megkérdezte, mi mit fogunk csinálni, csak annyit válaszoltam: „Élvezzük a nyarat!”

Minden család más, és mindannyiunknak azt kell tennünk, ami nekünk a legjobb: én is megértem, hogy nem mindenkinek van módja olyan szintre lassulni, mint ami számunkra megadatott. De én azt akarom, hogy a nyaram a hétköznapok egyszerű élvezetéről szóljon: lehet, hogy nem megyünk messze és nem lesz annyi őrült élményünk, de hiszem, hogy az utunk így is hihetetlen lesz.

Rengeteg hétköznapom azzal telik, hogy folyton nemet mondok a gyerekeimnek, és ennek általában jó oka van. Nincs mindig időm a tanévben, hogy eleget tegyek a szórakoztató, ötletes kéréseiknek, amik amúgy szuperek, csak egyszerűen nem férnek bele a rohanós hétköznapokba. De nyáron? Nyáron igen anyuka vagyok.

Szeretnék a gyerekeimnek több szabadságot adni, hogy felfedezhessék a világot. Ha meg akarják nézni, milyen a patakban térdig gázolni vagy el akarnak menni egy új parkba, esetleg fagyit akarnak csinálni otthon, akkor azt mondom: Miért ne? Nyári anyukaként mentes vagyok a szeptembertől júniusig tartó szabályoktól, és a napjaink így tele vannak újfajta kalandokkal.

Emlékszel, mikor aludhattál nyugodtan, amíg a nap fel nem kelt és eközben senki sem nyaggatott? Hát, nekem is már csak halványan derengenek ezek az emlékek, de ez a nyár más lesz. A nyár ugyanis lehetőséget ad arra, hogy újraéljem ezt az élményt. Nincs olyan feszes menetrend, nincs korai iskolakezdés, és nincs eszeveszett tízórai-gyártás. Az esték tovább tartanak, a reggelek pedig lassabban és komótosabban kezdődhetnek, ha úgy szeretném. És én úgy szeretném! Végre van idő áfonyás szemű és banánorrú palacsintát készíteni, avokádókrémes, sült paradicsomos pirítóst gyártani. A gyerekeim lassan étkezhetnek és megállhatnak, hogy közben kastélyokat építsenek legóból vagy megnézzék, mit szedett a szomszéd néni a kertben.

Tudom, hogy a konyhakertem kialakításával hivatalosan is anyámmá változtam, de ha őszinte akarok lenni, ez egy olyan másolt minta, amivel végre abszolút elégedett vagyok. Nincs semmi, ami jobban kiáltja, hogy „itt a nyár”, mint a családi locsolás és betakarítás, ami persze együtt jár azzal, hogy a konyhába alig jut valami. De ezt sem bánom. Azt akarom, hogy a gyerekeim piszkosak legyenek és élvezzék a kertészkedés minden pillanatát. Együtt figyeljük, ahogy a növények nőnek, és jóízűen fogyasszuk a friss terményeket.

Van valami varázslatos a piknikekben. Egy nagy, szalmából szőtt kosár (amely ifjúságom nyarait idézi), tele minden földi jóval… Hála a kockás belsejének, minden finomnak tűnik, amit belerejtek. Tele van meglepetésekkel: friss gyümölccsel, isteni szendviccsel vagy éppen zöldséghasábokkal és persze – ne legyünk álszentek – egy kis chipsszel és sütivel.

A piknikkosár szabadságot ad nekünk. Kreatívan megtölthetem, és nem kell, hogy órákon át ácsorogjak a konyhában, mert amit kinn eszünk, az sokkal finomabb akkor is, ha ugyanaz az unásig ismételt szendvics. Odakinn egyébként sem az éhségünkre figyelünk, hanem arra, amit a szívünk kíván. Lehet, hogy egy tó partján időzünk majd vagy építünk még egy magas homokvárat, mielőtt falatozunk az árnyékban.

Őszintén hiszem, hogy a nyárnak igen nagyrészt a gasztronómiai élvezetekről és a kóstolásról kell szólnia. Meg akarok állni minden standnál, büfénél és el akarok menni minden termelői piacra. Nincs konkrét törzshelyünk, úgyhogy nagyon élvezzük a felfedezés örömét. Ha ez oda vezet, hogy egy koszos járdaszélen csöpögő fagylaltot eszünk, akkor én azt győzelemnek tekintem.

Ez a mi ötös nyári bakancslistánk, ami persze nincs kőbe vésve. Három gyerek vágyaitól függhet, hogy merre tartunk majd végül az adott napon. Lehet, hogy el sem hagyjuk el a házat, de az is lehet, hogy csak aludni térünk haza.

A hónapok és a nyarak számomra különösen értékesek – véges idő áll rendelkezésünkre és pillanatok alatt eljön, mikor a gyerekeim a szabadságukat saját családjuknak szentelik majd. Remélem, ezeket az élményeket magukkal viszik! Merthogy lusta nyári szülő vagyok – és szerintem nem csak én imádom.

Fotók: istockphoto.com