Nők, akik először kétségbeestek, de végül bejött nekik a válás

1. Színesben

Amikor a volt férjem közölte, hogy összejött a – nálam 15 évvel fiatalabb – kolléganőjével, először úgy éreztem, vége a világnak. Húsz éve éltünk együtt, negyven évesen szinte nem is emlékeztem, milyen volt az életem nélküle. Aztán szépen lassan elkezdtem felfedezni a világot, egyedül. Rájöttem, hogy eddig teljesen alárendeltem magam a házasságomnak és nem is voltam önmagam. Igazából nem is tudtam, ki vagyok a férjem nélkül. Elkezdtem másképp öltözködni, eljárni olyan helyekre (koncert, falmászás, múzeumok) amikre addig soha és mintha kinyílt volna előttem az élet. A szürkéből minden színes lett. Mindenki észrevette, hogy kivirultam. Sosem gondoltam volna, hogy a válás ekkora ajándék lesz. Jelenleg az egyik falmászó-társammal randizom és jobban érzem magam, mint az elmúlt húsz évben bármikor.

2. Összhang

Először nehéz volt, de hamar megmutatkozott, mennyivel könnyebben kezelhetőek a gyerekek, ha a férjem nincs velünk. Ő mindent megengedett nekik, ami sok súrlódást okozott, most pedig van egy működő rendszerünk, mindenki tudja és teszi is a dolgát. Azóta nincsenek veszekedések, elmaradt házi feladatok, rosszalkodások és a gyerekek sokkal szeretetteljesebbek velem. Kiegyensúlyozott vagyok és nem hittem volna, de a férjem volt a métely, ami mérgezte ezt a családot.

3. A saját boldogságom

Miután a férjem elköltözött, nagyon mélyen voltam hónapokig, majd elkezdtem felvenni a saját életritmusom.

Az én dolgom volt, hogy ő jól érezze magát. A nőkbe bele van kódolva a gondoskodás, de a társadalom is arra nevel minket születésünktől fogva, hogy kiszolgáljuk a párunkat. Válás után úgy éreztem, mintha egy hatalmas súlytól szabadultam volna meg. Végre nem kellett őt vigasztalnom, bátorítanom, nem kellett a kedvében járnom. Ezáltal olyan lelki tehertől szabadultam meg, amiről nem is tudtam, hogy mennyire lenyom.