A 19. századi Anglia nem volt egy leányálom a nőknek. A válást csak 1857-ben tette legálissá a parlament és elképesztően drága volt, 1000 fontba került abban az esetben is, ha mindkét fél akarta és nem volt fennakadás.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Ez az összeget még a középosztály is nagyon nehezen engedhette meg magának, a munkásosztály pedig nem is álmodhatott róla. Pontosan emiatt egy elég érdekes módja is kialakult a házasság felbontásának.
Ugyan nem volt kimondottan törvényes, de a hatóságok szemet hunytak afelett, hogy a férjek a helyi kocsmákba vigyék feleségüket, ahol aztán eladták a legmagasabb összeget kínáló delikvensnek. Azt hinnénk, a nők hevesen ellenkeztek az ellen, hogy csak úgy adják-vegyék őket, mint valami állatot, de 1837 és 1901 között legalább 108 olyan dokumentált asszony-árverésről tudunk, ahol a feleség maximálisan együttműködő volt. Annak ellenére, hogy gyakran egy kötéllel a nyakában vezették a nőket az árverés helyére, a hölgyek ugyanolyan lelkesen akartak elválni, mint férjük. Ha nem volt szimpatikus a „vevő”, akkor jogukban állt visszautasítani az ajánlatot. Legtöbbször a nőt saját családja, vagy szeretője vásárolta meg. Ezekben az esetekben az ár is jelképes volt: egy üveg gin, rekesz sör vagy akár egy kiskutya volt a fizetség. A feljegyzések szerint az egyik nő, akiért nem ment el a szeretője, saját magát vette meg, mindössze három fontért.
Ezek az árverések közel sem voltak gyászos hangulatúak vagy unalmasak, ó nem! Nézzünk csak egy dokumentált részletet abból, ahogyan egy férfi felvezette és eladásra kínálta kedves nejét:
„Született kígyó akit, befogadtam, de végül kínzómmá vált: egy házastársi átok, egy éjszakai terror és napi ördög. Az igazat beszélem, mikor azt mondom, Isten mentsen minket a bajos és csapodár asszonyoktól!”
A cikk folytatódik, lapozz!
3 könnyfakasztó kisfilm a női testvériségről és a női közösség erejéről
