Van, amelyik egy parkban, más utcasarkon áll, van, amit komolyan gondoltak, és van, amit eleve tréfának szántak. Mi mindenesetre jót mosolyogtunk az alábbi szobrokon, és gondoltuk, neked is szerzünk velük egy jó napot!
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/7 A babákkal harcoló
A babákkal harcoló férfi szobra egy oszlói szoborparkban kapott helyet, ahol számos realisztikus, mindennapi pillanatot megörökítő szobor, és néhány elvontabb, szimbolikus alkotás is található – mint például ez a szobor is.
Az értelmezést a befogadóra bízzuk, annyit emelnénk ki, hogy a cím szerint nem a férfi küzd a babákkal, hanem a babák támadtak a férfire.
Ugyanabban a szoborparkban található a dühös bébi szobra, aki nem tudjuk, hogy kimaradt a tömegverekedésből, vagy veszített, vagy most hergeli magát hogy beszálljon a buliba…
De nem is vagyunk biztosak benne, hogy meg akarjuk tudni.
A szuperhősökre szeretünk szinte félistenként tekinteni, de mi lenne, ha tényleg a mi világunkban, és nem csak a képregények biztonságos keretei között léteznének?
Valószínűleg néha ők is leinnák magukat a reggeli kávéval, időnként nem nyílna ki nekik a fotocellás ajtó, és hát… lehet, hogy Superman időnként a landolást is elnézné, mint Robert Arneson alkotásán.
…amikor legszívesebben így döntenénk magunkba a kávét.
A gravitáció mintha nem is számítana ennek a Minnesotában álló szobornak, amit azért szeretünk annyira, mert nagyon is tudunk azonosulni az életérzéssel, amit közvetít.
Szeretjük azokat a szobrokat, amelyek szinte részévé válnak a hasznos területnek, ott ülnek a padon, ahogyan az általuk megformázott személy is ült egykoron, mintha egy távoli lélek lenyomatai lennének, hívogatva, hogy társuljunk hozzájuk.
Hogy ezzel az óriási macskaszörnnyel mit lehet megbeszélni, azt nem tudom, de be kell látnom, hogy sokkal megértőbbnek, nyitottabbnak és barátságosabbnak tűnik, mint az én valódi macskám.
Mehmet Ali Uysal szobra azért olyan mókás, mert igazából szinte kívánta a táj a jelenlétét, nekünk mégsem jutott volna soha eszünkbe, hogy a természetes kis földhalom köré egy csipeszt illesszünk, mintha egy óriás hagyta volna azt ott, miközben hatalmas zoknijait teregette valahol a fák koronáinak magasságában.
A belga művész, Thomas Lerooy’ szürreális bronz szobra a „Nincs elég agya a túléléshez” címez viseli, és mi bátran és őszintén bevalljuk, hogy ez egyike lehet azoknak az alkotásoknak, amelyeknek talán komoly mondanivalója van, és mi vagyunk a gyerekesek, hogy mégis nevetünk rajta.
Mentségünkre legyen szólva, hogy nem vagyunk egyedül, a szoborból az interneten egyenesen mém lett, az olyan helyzetek kifigurázására használják, amikor valakinek hirtelen „elszáll az agya”, vagy indokolatlanul nagy lesz az arcra valami miatt.
Valószínűleg erre mondják azt, hogy az alkotás elszakadt az alkotótól, és saját, külön útra lépett.
