Ideális esetben persze nem a munkánk az egyetlen, ami meghatároz bennünket, vagy ahol sikereket érhetünk el, de felnőtt életünk nagyon sok területére nagyon komoly hatással van az, hogy mit és hogyan dolgozunk, illetve hogyan viszonyulunk a munkánkhoz. Éppen ezért egy állást nem elég megszerezni és megtartani, a kiegyensúlyozott életben a munkahelyi sikerek is komoly szerepet játszanak. Mutatunk néhány hibát, amit éppen ezért érdemes messziről elkerülni.
Maradj profi!
Természetesen a munka jellegéből is adódik, mennyire kell szigorú értelemben véve távolságot tartanod az ügyfelektől vagy a kollégáidtól.
Míg egyes hivatalokban a tegeződés sem megengedett, más, kötetlenebb területeken természetes, hogy például a kollégák együtt mennek el időnként meginni valamit, vagy ismerik a másik családi életét.
Ha ez így mindenkinek megfelel, az sokat javíthat a légkörön, de légy nagyon óvatos, hogy ne lépd át a határt: ne feledd, hogy ezekhez az emberekhez elsősorban üzleti érdek fűz.
Éppen ezért mindegy, mennyire vagytok jóban, a munkahelyen továbbra is meg kell tartanotok a hierarchikus viszonyt, a munkahelyi pletykákat pedig nem hogy terjeszteni tilos, jobb, ha meg sem hallod őket!
Ne engedj a rutinnak!
Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, a teljesítménye senkinek sem teljesen egyenletes, de még ha ugyanazt a dolgot csinálod is napról napra, fontos, hogy ne adj alább a magaddal szemben támasztott követelésekkel.
Lehet, hogy míg eleinte úgy érezted, bizonyítanod kell, mostanra néhány feladatot elrendezel egy „jó lesz az így is” legyintéssel, ez azonban hosszú távon nagyon sok kárt okoz.
Nemcsak a teljesítményedre, a munkád élvezeti értékére is hátrányos lesz a dolog, ez pedig sem a hosszú távú karrieredre, sem a mindennapi hangulatodra nem lesz jó hatással.
Ne akarj forradalmár lenni!
A legtöbb embernek élete során legalább egyszer van konfliktusa a főnökével, és gyakran ez teljesen meg is alapozott.
Ne feledd azonban, hogy a magasabb beosztással nem csak nagyobb fizetés, hanem magasabb felelősség is jár.
Sok olyasmiért, ami a te feladatod, végül a főnököd vállalja majd a felelősséget, és néhány, számodra talán indokolatlan döntés mögött nagyon is megfontolt érvek állhatnak, amiket nem kötöttek minden dolgozó orrára.
Persze, nem azt akarjuk mondani, hogy szegd le a fejed, és állj be a sorba, de indokolatlanul lázadozni valami ellen nem csak butaság, de a karrierterveidet is alaposan alááshatja.
Ne bújj ki minden alól!
Utolsónak érkezel és elsőnek távozol, de ez rendben van így, amíg kitöltöd a munkaidődet, vagy minden rád bízott feladatot becsületesen elvégzel, igaz? Nos, nem éppen.
Tetszik, vagy sem, kapitalista világban élünk, ahol csak az számít, mennyire jól terhelhető, vagy mennyire magasan kvalifikált valaki, és a helyedre most is legalább tucat másik ember pályázna.
Ebben a helyzetben bizony néha be kell fektetned egy kis plusz energiát a munkahelyed megőrzése, és a karriered előrelendítése érdekében.
Nem kell feláldoznod a magánéletedet, de abba nem halsz bele, ha kéthavonta egyszer önként vállalsz valami kis plusz feladatot, ráadásul a kollégáid is jobb szemmel néznek majd rád, ha nem csak a kibúvókat keresed mindig.
Ne hallgass a gondokról!
Ahogyan nem tanácsos fölöslegesen feszültséget szítani, legalább úgy butaság a konfliktusokról, problémákról is hallgatni.
Ha egy kollégád nem együttműködő, vagy megnehezíti a munkádat, először természetesen jobb ezt négyszemközt megbeszélni vele, de ha ez nem működik, nyugodtan fordulj a főnöködhöz.
Ne próbáld egyedül megoldani a gondokat, és ne akard megmenteni a kollégád elrontott munkáját, mert ezt a végtelenségig nem leszel képes csinálni.
Amikor pedig belebuksz, és próbálod elmagyarázni a főnöködnek, ki is a valódi felelős, jogosan kérdezi majd, hogy miért most hall először erről a problémáról
