Ez történik, ha olyan munkába temetkezel, amit nem szeretsz

Amikor függőségről beszélünk, rögtön a különböző szerek jutnak eszünkbe, pedig viselkedésekkel szemben kialakuló függőségekre is gondolhatnánk. Ha valaki a munkájától válik függővé, olyan mértékben lesz számára fontos a munka, amely már akadályozza boldogságát, egészségét, társas kapcsolatait és működését. És ennek a mániákus elhivatottságnak semmi köze nincs ahhoz, hogy az illető szereti a munkáját és az önkifejezése részének tekinti. 

Magyarországon a munkavégző népesség 8%-a érintett a munka iránti kóros szenvedélyben. A munkamániás ember nem feltétlen élvezi, amikor dolgozik. Jellemzően valamilyen rossz érzést próbál elkerülni azzal, hogy a munkába menekül, például párkapcsolati sikertelenségét vagy más magánélettel összefüggő gondját, esetleg régi traumát, múltbéli érzelmi veszteséget próbál ilyen módon kompenzálni.

Érzelmileg egyfajta megszállottság jellemzi a munkája iránt az érintett személyt. Gyakran szabadidejében is a munkával kapcsolatos dolgok járnak a fejében vagy hétvégén is dolgozik. Az átlagnál több időt tölt munkavégzéssel, rendszeresen túlórázik, családi programok közben, szabadság alatt is a munkájával kapcsolatban ténykedik, például rendszeresen ránéz a munkahelyi levelezésére.

Honnan jön a motiváció?

A motiváció a túlzott munkára egyáltalán nem a főnök vagy a tornyosuló feladatok sürgetése végett alakul ki, tehát nem nyomás alatt cselekszik. Senki nem várja el tőle, hogy állandóan dolgozzon. Ha viszont nem foglalkozhat a munkahelyi feladataival, szorongóvá, frusztrálttá válik, bűntudat gyötri, pánikol.

Mivel folyton a munkára gondol, komoly erőfeszítésébe kerül, hogy „ne dolgozzon fejben” és teret engedjen valami másnak is. Kényszeressége, merev gondolkodása kihatással van a kapcsolataira is, konfliktusa lehet a kollégáival vagy családtagjaival is.