Természetes, hogy a különbözőségünk miatt különbözőképpen gondolkodunk a társas kapcsolatainkról. Én, személy szerint csak monogám kapcsolatban tudom elképzelni az életem, a barátaim között azonban szép számmal vannak olyanok, akik úgy vélik, a monogámia természetellenes és szembe megy az ember ösztöneivel.
A kérdés már csak az, hogy valóban boldogok vagyunk-e ezekkel a véleményekkel. Az én történetem egészen rövid. Tizenkilenc éves korunk óta vagyunk együtt a férjemmel, és még csak meg sem fordult a gondolatainkban, hogy esetleg mással legyünk. Boldogok vagyunk két gyermekkel, egy kutyával és sok-sok közös emlékkel és élménnyel, az újakat pedig szorgalmasan gyűjtögetjük.
A körülöttünk élő párok esetében azért ez nem ilyen egyszerű. Sokan vannak, akik nem boldogok a párjukkal, és nem igazán tudják ennek az okát. Valahogy úgy érzik, valami hiányzik, de csak vergődnek és nem lépnek. Hogy miért? Azt hiszem, azért, mert az embernek lételeme a kényelem, és csak nagyon kevesen tudnak úgy dönteni, hogy ezt a kényelmet felváltják a kényelmetlenséggel, a bizonytalansággal.
Mégis a kutatások szerint a mai fiatalok hisznek abban, hogy a szerelem létezik, és akár egy életen át is tarthat az egymáshoz való vonzódás. Ám ez kicsit könnyebb, mint pár évtizeddel ezelőtt, hiszen ma már mindig van más választás.
Ma már egy kapcsolat nem kötelező, egyedi döntés, hogy belemegyünk-e, és az is, hogy meddig maradunk.
Dönthetünk úgy egy házasságban is, hogy nem akarjuk tovább. Ma már könnyebben döntünk a holtomiglan-holtodiglan mellett, mert tudjuk, hogy a papír nem kell, hogy örökre szóljon. Ez nem azért van, mert nem hiszünk abban, hogy örökké tarthat, csak elfogadjuk, hogy lehet változás.
Ma már a monogámia nem egyenlő a házassággal
Régen – az elrendezett házasságok korában – nem dönthetett senki arról, hogy kíván-e házasodni. Egyszerűen kivetette volna magából a társadalom azokat az embereket, akik nem éltek olyan házaséletet, amelyet elfogadottnak tekintettek. Ma már nem kell ahhoz házassági papír, hogy úgy döntsünk, szerelemben, tiszteletben és boldogságban akarunk élni azzal, akit választottunk. De megvan a szabadságunk arra is, hogy másképp gondoljuk.
A poligámia jelentős szerepet kap egyes emberi közösségekben. Van, ahol egy férfinak több felesége is lehet, máshol a nők mehetnek hozzá több férfihoz, akár ugyanazon az egyetlen napon. Ennek ellenére mégis elfogadhatatlannak tartjuk a poligámiát, és csúnyán nézünk azokra, akik így élnek.
Mindannyian választhatunk
Szerencsés időben születtünk, hiszen módunkban áll választani: monogám kapcsolatban élünk, vagy együtt valakivel, mégis nyitott, többszereplős kapcsolatban, vagy egy se veled, se nélküled viszonyban. Christopher Ryan pszichológus szerint az emberi alaptermészettől idegen a monogámia, az csak kulturálisan kialakított szokás. Az ősember is gyakran váltott partnert. A darwini elveket vallók szerint azonban a monogámia természetes ösztön, ami a törzsfejlődéskor alakult ki.
Mindegy, hogy tudományosan hova tesszük a dolgot, kinek hiszünk, és milyen tanulmányt olvastunk a témában, az az egy biztos, hogy ma választhatunk, hogyan akarunk élni, és ezt csak mi magunk tehetjük meg, helyettünk más nem.