Szerelem / Párkapcsolat

Miért nem tarthat örökké a szerelem a lelki társaddal?

Nos… Ez a cikk azoknak szól, akik már megtapasztalták a mindent felemésztő szerelmet, a vele járó boldogságot és a rettenetes fájdalmat is. Azoknak, akik éjszakákat sírtak át és nem tudták felfogni, hogy mi is történik velük, hogyan is lehet túlélni ezt a fájdalmat, amit a hatalmas űr okoz. Mert hiába voltunk olyan szerencsések, hogy megtapasztalhattuk az igaz szerelem csodáját, sajnos valamiért mégsem működött.

Mindannyian ismerjük azt a bizonyos két kis szót: lelki társ. Rengeteg író múzsája volt már ez a fogalom és még többször láthattuk a romantikus filmek mozivásznain, hogy tényleg létezik. Néhányan majd’ elepednek azért, hogy végre megtalálják, mások pedig sikítófrászt kapnak a gondolattól is, jogosan. Hiszen ha veled is már megtörtént az a csoda, hogy rátaláltál, de elvesztetted, biztosan te is úgy érzed, hogy többé nem mersz úgy hozzáállni senkihez, mint ahogy Vele tetted. Azonban felmerül a kérdés: ha titeket egymásnak szántak, miért „végeztétek” mégis külön?

A lelki társi szerelem már évezredek óta ismert fogalom, hiszen már az agyagtáblákban is fellelhetőek az erről fennmaradt üzenetek. Versek és novellák ezrei fogalmazzák meg az érzést, miszerint a boldogságtól a föld fölött lebegünk, valósággal elveszítjük az eszünket, miközben azt érezzük, hogy ezt az embert már ezer éve ismerjük. Azonnal egymásra hangolódtok és hatalmába kerít az a bizonyos, szavakkal csak túl egyszerűen megfogalmazható érzés, miszerint mellette van a helyem és hozzá tartozom. A forgatókönyv pedig általában ezután a szokásos menetrend szerint alakul: eljegyzés, házasság, egy szép közös otthon és jöhetnek a gyerekek. A végén pedig együtt öregszünk meg és a végső utunkra is együtt lépünk, mint a Szerelmünk lapjaiban. Valóban, mindenféle szarkazmus nélkül, ez a nagy átlag. Azonban mindig van „maradék”. Az a maradék, aki képtelen elhinni, hogy ez a fajta szerelem számára is létezett, igenis igazi volt, mégis elvesztette. Hiszen a szerelem a minden. Minden, amit muszáj éreznünk, látnunk, megtapasztalnunk, mindezt a nagy Ő képében, hiszen benne manifesztálódik mindaz, amit a szerelem ezen formája adhat.

Olvastad már?  Csináljátok együtt! 5 közös elfoglaltság, ami fejleszti a párkapcsolatod

Kép forrása: India Earl Photography

Megtalálni a másik felünket rémisztő, ugyanakkor olyan magaslatokba repítheti mindkét felet, amit előtte soha sem tapasztaltak. Itt újból élhetek a közhelyekkel és mondhatom bátran, hogy a két fél az első pillanattól kezdve megérti egymást fél szavakból is, és érzik egymás rezgéseit, csodálják a másikat és minden percben sóvárognak egymás után, amit külön töltenek. Ez igaz mindenkire, a maradékra is. Azonban ezek a kivételek a gyengébbek is, mert az egyik fél rájön, hogy ez az erő sokkal nagyobb, mint hitte. és elkezd ellene harcolni.

Megpróbálja az egészet bagatellizálni, és önmagát fél lábbal a földön tartani. Itt mutatkozik meg igazán az emberi jellem egyik erős vonása, a gyávaság. Hiszen az elme és a racionalitás átveszi az irányítást az ösztönök felett, aminek a végeredménye az, hogy eddigi életed legboldogabb hónapjai után azon kapod magad, hogy hetek óta sírsz, amikor senki sem lát, és egy rettenetes űrrel a szívedben fekszel le minden áldott este aludni – egyedül. Folyton azt kérdezed magadtól, hogy történhetett az egész, hiszen mindketten boldogok voltatok a másikkal. Aztán lassan rájössz, hogy a lelki társad nem mindig akkor érkezik az életedbe, amikor annak ott lenne az ideje. Lehet, hogy csak meg kellett tanítanotok egymásnak valamit.

Olvastad már?  Így élj együtt rendezetten egy rendetlen személlyel

Kép forrása: thebolde.com

Ezért gondold végig, mi volt a „csoda”, és tedd el magadban az élet nehezebb napjaira. Összegezd a rosszat, vond le a konklúziót, és tedd el magadban az életed boldog napjaira, hogy legyen, ami mindig emlékeztet arra, milyen szerencsés vagy épp. És ha már elég erőd van hozzá, egy szép napon idézd fel az emlékeket, mindazt, amin keresztülmentél; a fájdalmat és az űrt, amit Ő hagyott maga után. Ezek tekintetében rá fogsz jönni, hogy mennyit is adott hozzád ez az élmény és mennyit formált rajtad. Bölcsebbé váltál és tapasztalatot szereztél. Azáltal pedig, hogy életedben először igazán szerettél valakit, és mégis sikerült túlélned nélküle – bármi is volt az oka – győztél.

Így megértheted azt is, hogy a lelki társi szerelem nem feltétlenül tart örökké. A te lelki társad megöregedhet valaki mással, annak ellenére, hogy az együtt eltöltött idő az ő  szívébe is hegeket karcolt – ezért szeresd, de messziről. Ez megtanít az önzetlen és igaz szeretetre, amikor más nem számít csak az, hogy ő igazán boldog legyen – az már mindegy, hogy veled, vagy nélküled. Ha pedig képes vagy valakit így szeretni, idővel képes leszel elengedni is. Ezért ne félj sem a fájdalomtól, sem az igaz szerelemtől, mert a lelki társ után is jönnek még boldog napok, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ha szivárványt akarunk látni, el kell viselnünk az esőt is.