Valószínűleg sok más nőhöz hasonlóan én is úgy nőttem fel, hogy karácsonykor azt láttam: az anyám mérgezett egérként futkos a konyha-fürdőszoba-nappali tengelyen, és próbálja kitakarítani a házat, miközben egy 8 fogásos vacsorát rittyent a családnak.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Mikor nagyobb lettem, akkor én is bekapcsolódhattam az őrületbe, és noha maximálisan hiszek abban, hogy érdemes a gyerekeinknek életkoruknak megfelelő feladatokat adnunk, hogy felkészítsük őket a felnőtt életre, és örülök, hogy megtanultam anyukám mézeskalács-receptjét, a legfontosabb lecke ezekből az évekből számomra mégis az volt: én ezt biztosan nem fogom csinálni.
Nem vitatom, hogy jobban esik tiszta, rendezett lakásban pihenni és ünnepelni, és ha már amúgy is jön néhány szabadnap, én is szeretem kicsit összekapni a lakást, mint ahogy azt tenném bármelyik hétvégén is. Ezzel együtt is viszont azt az aranyszabályt alkalmazom, hogy aki felhúzná az orrát azon, hogy talál egy porcicát a kanapé alatt, az nyilvánvalóan nem szeret minket annyira, hogy megérdemelje, hogy karácsonykor áthívjuk magunkhoz.
Legyen az egy nagynéni, anyós, vagy karót nyelt nagypapa, aki a karácsonyi asztal mellett nem tud nekünk örülni, hanem a hibát keresi, azzal, ha nagyon-nagyon muszáj, majd megyünk egy kört a karácsonyi vásárban, de ennél közelebb nem engedjük az ünnepünkhöz.
Az ünnepünkhöz, ami nem arról fog szólni, hogy gyomorgörccsel ébredek, mert mire kinyitom a szemem, már késében vagyok: a kalács tésztáját már be kellett volna gyúrni, hogy megkeljen, a mézeskalács tetejére elfelejtettem diót venni, és tegnap ugyan makulátlanra takarítottam a fürdőszobát, de mire ma mindenki elkészül, már megint úgy fog kinézni, mintha valaki HASZNÁLTA volna, és elengedhetetlen, hogy a vendégek érkezésekor a lakás úgy nézzen ki, mintha múzeum lenne, és nyoma se legyen annak, hogy itt élnek emberek.
A cikk folytatódik, lapozz!
Karácsonykor ne „menetrend” legyen, hanem idő egymásra
