Honnan ered a „Fenékig!” szólás, kik voltak a sörfőző nők, melyik híres márkát készítették eredetileg karácsonyra, és mikortól tartják a bajor sörfesztivált? Ilyen érdekességekről olvashatsz cikkünkben.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/6 Magyarország
Közismert szokás, hogy a magyar ember nem koccint sörrel. Állítólag ennek az az oka, hogy miután Aradon kivégezték a szabadságharc tábornokait, az osztrák főtisztek sörrel koccintottak.
A világon azóta is mindenütt szokás sörrel koccintani, csak magyarlakta területeken nem.
Szintén régi szokás, hogy akinek az egészségére itták a kört, annak illett a korsót „egy cseppig” kiüríteni. Innen ered a „Fenékig!” szólás.
Olaus Magnus svéd érsek 1555-ben leírta, hogy a borok délen jobbak, a sörök pedig egyre jobbak lesznek, ahogy északabbra utazunk.
Egy kelta legenda szerint Odin isten tanította meg az embert a sörfőzésre. A sört szent folyadéknak tartották, Innocent pápa például megengedte, hogy ne csak a bor, hanem sör is része lehessen a szertartásoknak.
Az északi országokban a sör központi helyet foglal el az ünnepségeken. A legtöbb eseményt összekapcsolják vele, ezért a bölcsőtől a sírig végigkíséri az emberek életét.
A korai törvénykönyvek szabályozták a sörfőzést is. Egy farmer minden vagyonát elvesztette, ha három évig nem főzött sört. Ha főzött, akkor felét a királynak, felét a püspöknek kellett adnia.
Az italokkal általában férfiak foglalkoznak, és ez a múltban is így volt. Az egyetlen kivétel a sör, ugyanis a történetében a nők fontos szerepet játszanak.
Az ókori Babilonban a sörház nemcsak kocsma, hanem bordélyház is volt, ahol a sör mellett a nők a testüket is felkínálták. Az inka birodalomban a templomban szűz nők szolgálták fel a sört, és később az oltáron a Nap számára feláldozták őket.
A germán hősmondában, az Eddában a nők mágikus képességének tartják, hogy életet adnak, és az üstjeikben tudnak erőt adó sört főzni azáltal, hogy a gabonából szomjoltó italt készítenek.
A finn Kalevalában szintén nők állítják elő a sört. A korai középkorban a serfőző nők, miután a sör készen lett, meghívták szomszédasszonyaikat egy kis sör melletti beszélgetésre.
Voltak olyan kocsmák, ahová férfiak be sem tehették a lábukat. A középkori kolostorokban apácák főzték a sört.
Az ország területe hazánkénak egyharmada, egy főre mégis 120 liternél is több jut évente. Nemcsak az elfogyasztott mennyiség figyelemreméltó, hanem a fajták és a márkák sokasága is.
Van például trappista kolostorsör, búzasör, vörös sör. Sok olyan sör kapható az országban, amelyet kolostorban állítanak elő. Ezek a világon mindenütt különlegességnek számítanak. Sok helyen forrásvizet használnak alapanyagként.
A Stella Artois eredetileg karácsonyi idénysör volt, 1926-ban főzték először. Sébastien Artois sörgyáros volt, róla kapta a nevét.
A sörnek nagyon sok kedvező élettani hatása van. Olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlen a szervezetünk számára.
Magas vitamin- és ásványi anyag tartalma van. Természetadta gyógyszer: gyorsítja az emésztést, rugalmassá teszi a bőrt. Életerő-növelő, vérképző, étvágyjavító, enyhe vizelethajtó, vérnyomáscsökkentő.
Csillapítja az idegességet, valamint a koncentrációs és alvászavarokat. Az ókorban is nagy becsben tartották gyógyító hatása miatt, a betegségből lábadozóknak is sört adtak. A betegségek velejárói az anyagcsere megváltozása és az immunrendszer legyengülése.
A sör segít visszaállítani ezek egyensúlyát. Fontos tudni, hogy csak kis mennyiségben fejti ki kedvező hatásait. Ha valaki napi egy liternél többet iszik belőle, úgy már ártalmas.
Felhasznált könyv: Kovács Gábor – Vétek György: A sörök világa, a világ sörei (Raabe Klett Könyvkiadó, 1999.)
